Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Munkásvédelem a nyomdákban és betüöntődékben

6/7 gorúan ellenőrizni is óhajtja őket. Körülbelül ennyi az, amit a miniszter a kivándorlók védelméről mondott. Minden más a kivándorlás meggátlására vonatkozott, így a kivándorlási irodák és ügynökök üldözése és megrendszabályozása, a lakosság tanítása és felvilágosítása, amely munkánál a miniszter első sorban a papság, a helyi sajtó és az autonóm testületek közreműködésére apellál. Ezt a receptet a kivándorlás ellen mintha mi már ismernők. Csak a határrendőrséget feledte el a miniszter úr. Igaz azonban az, hogy mégis csak megcsendült a miniszter beszédében némi nyugati akkord is. Reámutatott arra, hogy a kivándorlás ellen, különösen a nagyfokú galíciai kivándorlás ellen a munkaközvetítés erélyes szervezése lesz jó ellenszer és hogy az állami és helyi munkaközvetítés különösen Galíciában az utóbbi években Örvendetesen fellendült. Munkásvédelem a cukorgyárakban. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki, mely a cukorgyárakban foglalkoztatott munkások fokozott védelmét célozza. A rendelet részletes óvószabályokat tartalmaz a gépek mellett foglalkoztatott munkások számára. Tárgyalja a szomorú esetek révén nálunk is aktuális veszélyeit a leforrázásnak, a mérges gázok és a por behatásának, a maró anyagokkal való érintkezésnek, mely veszélyek a cukorgyártásban elég nagyok. A rendelet a cukorgyártás minden mozzanatára kiterjed, kezdve a répa beszolgáltatásán, a kész cukor elszállításáig. Különösen jól részletezett szabályok védik a munkást a melasszgödrökbe való leszállással és hasonló munkákkal járó veszélyek ellen. Bizonyos gépek és felszerelések, mint a monteju, a recipiensek, a centrifugák meghatározott időközökben felülvizsgálandók. A munkások viselkedésére, higiénikus rendszabályokra is kiterjed a rendelet. Ólommérgezés elleni védelem. Az angol belügyminisztériumot az angol gyári törvény — Factory and Workshop Act 1901 — felhatalmazza, hogy veszélyes üzemekre nézve külön törvényerejű védőszabályokat rendeljen el. Az angol »Home office* 1911. augusztus hó 12-én rendeletet adott ki, mely ólom és ólomtartalmú anyagok előállításával, olvasztásával, mennige és gélét előállításával, feldolgozásával és más ólomanyag előállításával és feldolgozásával foglalkozó gyári üzemekre vonatkozik. A rendelet felölel minden munkafolyamatot ezekben az üzemekben; így a munkát ólomtartalmú anyaggal a kohókban, olvasztótégelyekben, retorfákban, sűrítőszobákban, vagy más hasonló helyiségekben; ily kohó-, sűrítőszoba és a többi tisztogatását vagy lebontásán vagy újraépítésüket oly anyaggal, mely ily helyiségek alkotórészét már egyszer képezte. Ólomtartalmú anyag alatt a rendelet minden oly anyagot ért, mely 5°,Vnál kevesebb ólmot nem tartalmaz, tehát ólomércet, mennigét, gelétet, sőt a zinkércet is, ha legalább 2°/o ólmot tartalmaznak. A rendelet előírja, hogy a munkások gőzök és por behatása ellen védelmeztessenek kellő szellőztetők és exhauszíorok segítségével; reszpirátort is kap a különösen veszélyeztetett munkás. Mosdó-, étkező- és öltöző-helyiségekről a munkaadó tartozik gondoskodni. 16 éven aluli személyt, nőt egyáltalában nem szabad ily kohóban vagy üzemben alkalmazni. Minden alkalmazott munkásta hatósági orvos havonta egyszer felülvizsgálni tartozik, egészségi lajstromba a vizsgálat eredményét bele kell irnia. A rendelet október 1-én lép életbe, kivéve az exhausztorokra vonatkozó rendelkezési, mely 1912. május 12-én lép életbe. Szabályrendelet a fazekasipar veszélyei ellen . Az angol »Home office* által kiküldött bizottság megállapította azokat a szigorú rendszabályokat, melyeket a fazekasiparban az ólombetegség leküzdése céljából szükségeseknek tart. A máz készítésének, az égetésnek különféle veszélyes műveleteiből nők, ifjúkorúak és gyermekek teljesen ki vannak zárva. Előírja a rendelet a munkások rendszeres orvosi vizsgálatát. E vizsgálat adatait külön könyvben kell nyilvántartani. Kötelezi a munkásokat munkaruha viselésére, mosakodásra, testük tisztántartására. A munkaadónak a veszélyes műhelyek elkülönítéséről, tisztességes szellőztetéséről, a káros gáz és por elvezetéséről, a munkaidő helyes beosztásáról kell gondoskodnia. Érdekes újítást is hoz ez a rendelet. A rendelet végrehajtását ugyanis a gyáros által alkalmazott külön »feiügyelő< tartozik biztosítani, ez a gyári iparfelügyelet egy új fajtája, a »saját üzemben alkalmazott iparfelügyelő*. Nehezen képzelhető el, hogy ily alkalmazott jogi és anyagi felelőssége mily alapon állapítható meg. Az egész kísérlet inkább arra való, hogy a gyáros szavatosságát gyengítse, kérdésessé tegye.