Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - XIII. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus (Hága, 1911. szept. 11-16-ig)

608 Munkásügyi Szemle Betegsegélyző pénztárak szociális tevékenysége. A Reichsanzeiger ismerteti a betegsegélyző pénztárak betegségmegelőző és elhárító tevékenységét s ez ismertetésben különösen dicsérőleg emlékezik meg a nagyobb pénztárak ily irányú működéséről. E pénztárak a — lap szerint — hosszabb idő óta jóval túlhaladják törvényes szolgáltatási kötelezettségeiket. A pénztárak fontos feladatuknak ismerik nemcsak a betegek gyógyítását és a betegségből eredő gazdasági károk enyhítését, hanem a betegségeket megelőzését is. Ez a megelőzés ma fontos része már a pénztárak tevékenységének s ezzel nagy szolgálatot tesznek a közegészség ügyének. Megvalósították a pénztárak a családtagok gyógykezelését (ami Németországban nem kötelező), létesítettek tüdőbetegeknek szanatóriumokat, gyermekágyasok, idegbetegek s gyógyuló betegek részére üdülőházakat, a betegségek megelőzése szempontjából rendkívül fontos s mégis nagyon elhanyagolt fogápolás s kezelés tekintetében messze túlmentek törvényes kötelezettségeiken. A felügyelő hatóságok pedig mindebben a legmesszebb menő szabadságot engedték meg, ami nélkül persze az ily működés lehetetlenné is válna. Most pedig működésük újabb kiterjesztése előtt állnak a pénztárak. A nép egészségügye parancsolólag követeli az anyák és csecsemők védelmét. A községek csak lassan ébredeznek a szegényellátáson túlmenő szociális kötelességeik tudatára. Kiterjedt, betegségeket megelőző szociális működéshez részben az anyagi eszközökben is szűkölködnek, másrészt pedig a községi képviseletek többségében a szükséges belátás sincs meg. A rokkantbiztosító pénztárak sem segíthetnek itt, mert az anya- és csecsemő-védelem kivül esik a hatáskörükön. A magánjótékonyságra nem lehet számítani, már csak azért sem, mert annak a szolgálmányai mindig alamizsnaszerűek, már pedig az anyák és csecsemők védelme oly kötelessége a köznek, amelyhez épp a közjó érdekében az érdekelteknek joguk van. Ezt a közérdekű munkát tehát csakis a nagy betegsegélyző pénztárak teljesíthetik s eddigi működésükből ítélve, teljesíteni is fogják. A német Ortskrankenkassék Drezdában most tartott kongresszusa már is kötelességévé tette az ott képviselt pénztáraknak a gyermekágyasok és csecsemők fokozottabb segélyezését. A gyermekágyasok segélyezése kiterjesztendő, az anyák jó tejjel látandók el, szoptató-helyiségek s tanácsadó-irodák létesítése van tervbe véve. Az anyákról és csecsemőkről való gondoskodással kapcsolatban van a lakáskérdés. A szoptató anyának és a kis gyermeknek az egészségtelen lakás még nagyobb veszedelem, mint másoknak. S ha már a pénzárak eddig is foglalkoztak a lakások egészségügyi viszonyaival, úgy ezentúl ezen a téren is fokozottabb működést kell kifejteniök. Az említett kongresszus ezzel a kérdéssel is foglalkozott s a pénztárak kötelességének mondotta ki, hogy az építő-szövetkezetek s főleg a kertvárosok fejlődése érdekében közreműködjenek. E célra a pénztárak tartalékalapjait kísérlik meg igénybe venni. mányos és propaganda-kongresszusok voltak, melyeken az alkoholkérdés tudományos részét tisztázó eló'adásokon és vitákon kivül, különösen az foglalkoztatta a résztvevőket, vájjon a propaganda tekintetében az absztinencia vagy a mértékletesség elve a helyesebb-e. Ezen küzdelem az 1903. brémai kongresszuson érte el tetőpontját, amelyen a kérdés mindjobban az absztinencia javára dőlt el. A budapesti (1905.), stockholmi (1907.) és londoni (1909.) kongresszusokon ez a kérdés már kissé háttérbe szorult. A komoly mértékletesek belátták, hogy a mértékletesség elvével az alkoholfogyasztás leszállítása tekintetében propagandát űzni nem lehet és abban keresték létjogosultságukat, hogy a kormányok és hatóságok velük, mint a kevésbé radikális iránynyal, szivesebben tárgyalnak és ők tehát alkalmasabbak konkrét alkoholellenes intézmények alkotására. Ezért a komoly mértékletességi egyesületek, elsősorban a hatalmas németországi »Deutscher SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY.