Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. 1911. szeptember 15-16

604 Munkásügyi Szemle a felfogáshoz, hogy az ipari megbetegedések hathatós leküzdése csak félig-meddig sikeres akció a munkásságnak ezen akció szervezésébe és ellenó'rzésébe való bevonása nélkül. De saját tapasztalásból tudjuk mindannyian, hogy az iparegészségügy legközönségesebb követelményei is ismeretlenek a nagy munkástömegek előtt, nap-nap után látjuk, minő végzetes balesetek okozója az, hogy a munkások a legegyszerűbb baleset ellen védő intézkedéseket sem értik meg. A legcélszerűbb rendelkezések hatástalanok maradnak, ha azokat a munkásság meg nem érti; az üzem legszigorúbb felügyelete sem lehet mindenható és mindenütt jelenlevő, semmi kényszer sem lehet olyan hatalmas, hogy az ipari megbetegedések és a balesetek elleni védő intézkedések állandó keresztülvitelét biztosítsa. Csakis a leginkább érdekelt munkásság intenzív, mélyreható kioktatása és felvilágosítása lehet ily hatalmas. Azt hiszi, hogy ezen a téren sok mulasztás bűne teendő jóvá. Csak az utolsó időben kezdenek a biztosítási intézetek a biztosítottak kioktatására és tanítására nagyobb figyelmet fordítani, csak az utóbbi időben érvényesül az a nézet, hogy a profilaxis legfontosabb előfeltétele, hogy úgy eszközeit, mint céljait a munkások teljesen megértsék. Ezen belátásból kiindulva úgy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, mint különösen a budapesti kerületi pénztár a biztosítottak szociál-hygieniai oktatása terén intenzív működést fejtettek ki és anyagi áldozatokat sem kíméltek, hogy ezen oktatás a lehető legtökéletesebbé alakuljon. A munkásszervezetek a munkásbiztosító intézetek ezen munkáját a leghathatósabban támogatták. Fölvilágosító munkánk folyamán azt figyelhettük meg, hogy a képes bemutatások, muzeális demonstrációk a tanítás munkáját rendkívül megkönnyítik. A megcsodált dresdeni hygiéniai kiállítás fényes példája ennek a ténynek. A német szellemnek ez a monumentális alkotása azonban csak úgy végzett tartós munkát, ha az itt gyűjtött anyagot állandóan széles köröknek tesszük hozzáférhetővé. A munkásbiztosítási intézeteknek vagy legalább nagyobb szövetségeknek módjukban áll nagyobb anyagi megterheltetés nélkül vándormúzeumot berendezni, melyek szakszerű vezetés mellett még kisebb városok munkásainak is hozzáférhetővé tehetők. Tanfolyamainkon mint súlyos hiányt éreztük, hogy nincsenek még ipari megbetegedések és balesetek megelőzéséről szóló képes fali táblák. Ilyen táblák a modern tudás minden területéről készülnek. Sajátságos, hogy éppen a mi tudományágunkban hiányzanak. Olyan hiány ez, amelyen a biztosítási intézetek közreműködésével könnyen lehet segíteni. A budapesti társadalmi múzeum gazdag képanyagából összeállította azt a táblát, amely a nyomdaiparban az ólommérgezéstől való óvakodást tárgyalja és amelyet az értekezletnek bemutat. Hasonló táblákat akarunk összeállítani a leggyakoribb ipari megbetegedések és üzemi balesetek meggátlására és ezeket a biztosítási intézeteknek, a munkásszakegyesületeknek, ipariskoláknak és ahol a tulajdonos ezt nem ellenzi, üzemeknek rendelkezésre bocsátani. A kezdeményezések értékes tömegéből, melyet a referens előadása tartalmaz, azért ragadta ki ezt a kérdést, mert tapasztalatai is azt tanítják, hogy ezen a téren csekély eszközökkel nagy eredményeket lehet elérni. Dr. Lenhoff tanár (Berlin) szintén az orvosok közreműködésének fontosságát hangoztatja s a gyakorlatból vett példákkal igazolja, mily sok esetben végeztek az orvosok e téren eredményes munkát. Kiss Adolf (Budapest) az értekezlet figyelmét arra a körülményre kívánja felhívni, hogy a balesetek megakadályozása szempontjából mily fontos szerepe van az alkohol élvezetének. Erre a körülményre sem az előadó, sem pedig a felszólalók nem tértek ki. Igaz ugyan, hogy vannak olyanok is, akik az alkoholélvezetnek a balesetek előidézésére való befolyását lekicsinylik, azonban úgy a szakférfiak, mint az általa gyűjtött adatok kétségkívül beigazolják, hogy a szeszes italok fogyasztásának meglehetős