Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme

Munkásügyi Szemle 593 kedésnek megfelelő, hasontermészetű óvóintézkedést állapíthasson meg, bizonyos ellentmondást jelentene, különösen figyelemmel arra, hogy az első pontban foglalt általános kötelezettségnek csak a rendeleti úton kibocsátandó konkrét rendelkezések adhatnak gyakorlatilag is érvényesíthető tartalmat. Az első pontban foglalt általános kötelezettségnek (az aj—ij pontok felsorolásának exemplifikativ jellege mellett) tehát voltaképen a miniszternek adott oly felhatalmazás felelne meg, melynek alapján a szükségeseknek vélt óvóintézkedéseket rendeleti úton minden korlátozás nélkül megállapíthatná. Nem lehet természetesen elfogadhatatlannak nyilvánítani azt a magyarázatot sem, mely az 1. §. második bekezdésében használt »hasontermészetű« kifejezésben nem lát korlátozást, mely abból indul ki, hogy a miniszternek adott felhatalmazás, melynek értelmében az aj—ij pontokban foglaltakkal hasontermészetű óvóintézkedéseket állapíthat meg rendeleti úton, voltaképen igen messzemenő, miután minden intézkedés, mely az alkalmazottak életének, testi épségének s egészségének megóvását célozza, többékevésbé hasonló természetű, többé-kevésbé analóg az a)—i) pontokban felsoroltakkal s éppen ezért semmi akadályát sem látja annak, hogy az a)—i) pontokban foglalt felsorolás exemplifikativnak vétessék. E magyarázat helyességének támogatására azt is fel lehetne hozni, hogy ha a »hasontermészetű« szónak korlátozó hatály adatnék, az a helyzet állana elő, hogy míg a miniszter csak az ílyképen korlátozott hatálylyal állapíthatna meg óvóintézkedéseket, addig az iparhatóság, konkrét esetekben, ily megszorítás nélkül szerezhetne érvényt az 1. §. első pontjában foglalt általános rendelkezésnek (1. a törvény indokolásának fentebb idézett, ide vonatkozó részét), már pedig, hogy a hatáskörök ilyképen való megállapítása nem lehetett a törvényhozó célja, az kétségtelen. Azt, hogy a két felfogás közül melyik felel meg a törvényhozó akaratának, a törvény szövege alapján alig lehetne teljes határozottsággal eldönteni, ha e részben nem nyújtana támpontot a törvényjavaslat indokolása. (Sem a közgazdasági bizottságban, sem a parlamenti tárgyalás rendjén e részletkérdéssel nem foglalkoztak.) Az indokolás ugyanis eleve megjegyzi, hogy az első szakasz »bizonyára nem meríti ki mindazokat az intézkedéseket, melyek a balesetek elhárítása céljából az egyes üzemek természetéhez s a helyi viszonyokhoz képest esetleg még szükségesekké válhatnak...« s hozzá fűzi, hogy »amennyiben az egyes gyárakban az üzem természete, vagy a helyi viszonyok ezeken kivül más intézkedéseket is szükségesekké tesznek, az 1. §. bevezetésében (első pontjában) foglalt általános kötelezettség alapján azok elrendelhetők és büntetés terhe alatt foganatosítandók lesznek«. Ily értelemben fogadta el a törvényjavaslatot a képviselőház s ennélfogva az indokolást kell a szakasz nem egészen határozott szövegezésének értelmezésénél irányadónak tekintenünk. Az indokolás idézett része pedig kétségtelenné teszi, hogy az a)—i) pontokban foglalt felsorolás nem taxativ, hanem exemplifikativ, hogy a felsorolás nem szűkíti, nem szállítja le az 1. §. első pontjában foglalt rendelkezés általánosságát, teljességét, s hogy a miniszter a szakasz 2. bekezdésében foglalt felhatalmazással teljesen szabadon élhet, természetesen, miként azt fentebb már említettük, csupán az l—IV. pontok alatt felsorolt ipartelepek tekintetében. Ezt az álláspontot tette magáévá, ezt a felfogást követte az ipari közigazgatási joggyakorlat is. S ez a felfogás annyival is nélkülözhetetlenebb követelménye az ipari alkalmazottak élete, testi épsége és egészsége hathatós védelmének, mert az a) - i) pontokban foglalt rendelkezések, a g) pontban foglaltak kivételével, voltaképen csak a legelemibb védelmet nyújtják; védik az alkalmazottat a leesés, valamely tárgy lehullásának veszélye ellen, a hajtó- és fogaskerekekkel, hajtóerőközvetítőkkel és körfűrészekkel, a gyalu, maró, köszörülő és más gépekkel szemben, a felhúzó