Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme

Munkásügyi Szemle 591 natosithatók legyenek. Kérdés már most, meddig terjed az iparhatóságnak a 3. §-ban körülirt intézkedési jogköre, csak a nagyipar szigorúan elhatárolt körére terjed-e ki, avagy az ipartelepek nagyságára való tekintet nélkül, azok mindegyikével szemben egyformán érvényesíthető-e ? Kifogást emelhet-e például az iparhatóság az ellen, hogy valamely cipészműhely nincs eléggé megvilágítva, vagy, hogy valamely asztalos-műhelyben nincsen gondoskodva a kellő szellőztetésről, a fejlődő por elvezetéséről stb. Hogy erre a kérdésre felelhessünk, az 1893. évi XXVIII. törvénycikk rendszeréből kell kiindulnunk. A törvény az 1. §-ban foglalt kötelezettségek foganatosításának ellenőrzésére külön szerveket létesít az iparfelügyelők személyében, de ezt az ellenőrzési hatáskört nem terjeszti ki minden ipartelepre, hanem csak az ipartelepek egy tüzetesen elhatárolt körére, és pedig a következőkre: I. mindazon gyárakra, illetve ipari telepekre, melyekben valamely elemi (gőz-, gáz-, viz-, szél-, hő-, lég-, elektromos) erő által hajtott erőgép van alkalmazásban, vagy amelyekben bár erőgép nem működik, de legalább húsz alkalmazott rendszerint foglalkoztattatik (15. §.); II. a mezőgazdasági és erdei, tej-, sajt-, vaj- és selyemtermeléssel kapcsolatos oly ipari telepekre, melyek elemi erővel hajtott mű által hozatnak működésbe, vagy amelyek gőzkazánnal dolgoznak (16. §); III. tekintet nélkül az alkalmazottak számára s tekintet nélkül arra, hogy erőgép nélkül tartatnak-e működésben vagy sem, a törvény 17. §-ában tizennyolc pontban felsorolt ipartelepekre, melyeknél az iparfelügyelői ellenőrzést az alkalmazottak biztonsága szükségessé teszi; ezeknek az ipartelepeknek az idézett törvényszakaszban megállapított lajstromát a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg rendeleti úton módosíthatja; végül IV. az ipartörvény alá eső minden oly ipartelepre, melyre a kereskedelemügyi miniszter, ha szükségét látja, a törvény 19. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az iparfelügyelői vizsgálatot külön kiterjeszti. Az iparfelügyelő tehát az I —IV. pontokban felsoroltakon kivül más ipartelepeket nem vizsgálhat. Abban az esetben, ha az ellenőrzési hatáskörébe utalt telepeken hiányokat észlel az iparfelügyelő s azokat a munkaadó, egyszeri figyelmeztetésére, az esetleg szükségessé vált s előzetesen nyújtott útmutatás és szakszerű tanács, esetleg az elkészített szaktervek ellenére sem pótolja, vagy a szükséges intézkedéseket nem foganatosítja, úgyszintén akkor is, ha az iparfelügyelő törvénybe ütköző mulasztásokat állapít meg: a további eljárás megindítása végett köteles az iparhatósághoz fordulni (I. a 28. §-t). Ily módon értesül az iparhatóság az I—IV. pontokban felsorolt ipartelepeken az iparfelügyelők által észlelt hiányokról s mulasztásokról, mely esetben a törvény fentebb idézett 3. §-a alapján eljárni s intézkedni köteles. Az I—IV. pontok alatt említett ipartelepekre nézve tehát ilykép feltétlenül biztosítva van az, hogy az iparhatóság a tudomására hozott hiányok tárgyában eljárhat, azok pótlása iránt intézkedhetik. Ámde az I—IV. pontok alatt felsorolt ipartelepek az összes ipartelepeknek csak kis részét alkotják s kérdés, vájjon az ipartelepek egyéb kategóriáinál értesül-e az iparhatóság, s ha igen, hogyan, kik által, az 1898: XXVIII. t.-c. 1. §-a tekintetében fenforgó hiányokról? Az idézett törvény az iparfelügyelőknek biztosított ellenőrzési hatáskörön kivül más hatóság részére hasonló hatáskört nem állapít meg; nem ismer parallel ellenőrzést az iparfelügyelői vizsgálatnak alávetett ipartelepekre nézve s külön ellenőrzési hatáskört nem állapít meg az iparhatóságok részére az iparfelügyelői vizsgálat alá nem eső ipartelepekre nézve. Annál a kapcsolatnál fogva, melyben az 1893. évi XXVIII. törvénycikk az ipartörvénynyel van, azt kell most már vizsgálnunk, nem állapít-e meg az ipartörvény az iparhatóságok részére ily hatáskört. Az ipartörvény 121. §-a