Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szakszervezeti kongresszus

Munkásügyi Szemle 523 A hivatkozott szakasz szerint ugyanis azon vitás ügyek eldöntése tartozik a választott biróság^ hatáskörébe, melyek a biztosított személyek vagy igényjogosult hozzátartozóik, és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár között a betegsegélyekből, illetve baleseti kártalanításból származnak. Kétségtelen, hogy felperes nem tartozik ezen személyek közé s így a választott biróság hatásköre reá ki nem terjedhet. De nem is biztosítási viszony képezi alapját felperes követelésének, hanem az a tény, hogy kifizette azt a költséget, mely a biztosítás folytán alperest terhelte, az erre a tényre alapított kereseti jogcím pedig nem vonható az 1907. évi XIX. t.-c.-ben foglalt rendelkezések alá, hanem annak mint magánjogi igénynek elbírálása a biróság hatáskörébe tartozik. Ez okból az első biróság végzését megváltoztatni s a pergátló kifogás elutasításával az első bíróságot a per tárgyalására utasítani kellett. V. A b-í VII. kev. járásbíróság 1911 június 7-iki 1910. Sp. XI. 477. sz. ítélete. ítélet: A kir. járásbiróság kötelezi alperest, hogy felperesnek 214 korona 14 fillért tőkét fizessen. Indokolás: Felperes az A) alatti számla alapján az alperes helyett tartozatlanul fizetett kórházi ápolási díjak s jár. megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Alperes pergátló kifogását az 1910. II. E. 297/1. sz. végzés elvetette. Ezen adatokból két tény volt megállapítandó, hogy felperes leányának kórházi ápoltatása elkerülhetetlenül szükséges volt. Abból pedig, hogy a kórházba menetele a C) alattiba be van vezetve, hogy továbbá a betegpénztár orvosi gyógykezelés után közvetlenül ment be a kórházba, megállapítandó, hogy a kórházba bemenetel, a pénztár orvosának tudtával, beleegyezésével, sőt rendelkezésére történt, amint ezt az aggálytalan tanú vallotta. Téves a pénztárnak az 1898. XXI. t.-c. 4. §-ára való hivatkozása is, mert ennek a §-nak intézkedése nem a pénztár és a tag közötti jogviszonyt, hanem a kórháznak a pénztárak elleni megtérítési igényét szabályozza, de a felhívott törvény rendelkezése különben is azt mondja, hogy a pénztárt a kórházi ápolás költsége 20 hét tartamáig terheli, ha a pénztár a kórházi ápoláshoz beleegyezését adta. Jelen esetben pedig a pénztár beleegyezése ténymegállapítást nyert. Igaz ugyan, hogy a fent kifejtettek szerint a kórház tévesen hajtotta be a kereseti követelést felperesen, mert azt jogszerűen csak alperesen követelhette. Minthogy azonban a kórház felperestől ez összeget tényleg behajtotta s eme igényéről a pénztárral szemben az A) alattival lemondottnak tekintendő, az A) alatti birtoka egyúttal engedményokirat erejével bir s felhatalmazza felperest arra, hogy a kórházai tényleg megillető s a felperes által a kórház részére alperes helyett tartozatlanul fizetett 214 korona 14 fillért alperestől visszakövetelhesse. BALESETBIZTOSÍTÁS. Az üzemi baleset fogalmához. I. A gráczi balesetbiztosító intézet választott bíróságának 1910 december 3-án kelt Cu. 267/10/14. sz. ítélete. ítélet: A kártalanítási igény elutasíttatik. Indokolás: Elhalálozott X. gépgyári munkás hozzátartozói kártalanítási igényükkel elsőfokon elutasíttattak, mert a balesetnek (olvasztókemencében való elbotlás) üzemi volta nem bizonyítható. A választott biróság előtt az orvosszakértő a következő véleményt adta: »Minthogy az elhalálozottnál iszákosságból származó téboly volt észlelhető, bizonyos, hogy már jóval halála előtt gondolkodási képessége nem volt teljes. Éppen azért előterjesztett adatai nem tekinthetők hiteleseknek. Az ilyen lelkiállapotú emberek állandóan a munkáról beszélnek, holott valószínű, hogy a jelen esetben egész más helyen botlott meg és a munkaközben ért baleset csak képzelődésén alapszik. Semmi ok sincs arra, hogy a bekövetkezett halált valamely üzemi balesettel lehessen összefüggésbe hozni.« »Valószínűség alapján megállapítható, hogy a halál oka delirium potahoris (iszákosságból származó téboly). Az állításba vett balesetre vonatkozólag a vizsgálat igen ingadozó eredményre veze-