Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 16. szám - Szükséges-e és mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása?

510 Munkásügyi Szemle eljárásnak a hivei, akiknél erősen jelentkezik az averzió a novelláris módosítással szemben. Régen foglalkozom a dologgal és foglalkoznnk itt a minisztériumban többen is. Felsőbb helyről kapott utasításaink alapelvei a következők: a gazdasági erők fejlesztése, decentralizáció, értékesen erős autonómia. És a novella meg fogja szüntetni a közigazgatási hatóságok szerepét, mert mindenki tisztán látja immár, hogy a közigazgatási hatóságoknak szinte kivétel nélkül tetszik a munkásbiztosítási intrikus szerep. Hogy minden rendjén menjen, a novella gondoskodni fog arról, hogy kihágási ügyekben első fórum a kerületi pénztárak, másodfokon a választott bíróság és végérvényesen az állami munkásbiztosítási hivatal ítélkezzék. Képtelenségnek tartjuk, hogy ily nyilatkozatot a ministeriumban tettek volna. Ezzel szemben közöljük saját értesülésünket, amely szerint a mai politikai helyzet teljesen kizárja, hogy a törvényhozás elé bármely javaslatot terjesszenek. A kereskedelmi kormány különben sem szándékozik ez ügyben elhatározó lépést tenni mindaddig, míg az érdekelt szakköröket meg nem hallgatja. A kórházi ápolási költségek fizetése körül fenforgott szembeötlő visszásságot szüntetett meg a közigazgatási bíróság 673/1911. sz. ítélete. Kimondották ugyanis, hogy 20 héten belül maradó kórházi ápolás esetében, ha önhatalmú kórházba menetel esete nem forog fenn, a táppénz és ápolási díj közötti különbözetre az 1898. évi XXI. t.-cz. 6. §-ának b) pontja nem alkalmazható, vagyis a különbözeti Összeg viselésére maga az ápolt, illetve hozzátartozói nem kötelezhetők. Meg fog szűnni ezzel az ítélettel az a lehetetlen helyzet, hogy pénztári tagok és hozzátartozóik kórházi ápolási költségek fizetésével, miután már azokat a pénztár a törvény által meghatározott összegben kifizette, zaklattatnak. Kereseti kimutatás be nem küldése a kereskedelemügyi miniszter 47.190/911. VI. D. számú határozata szerint nem kihágás, hanem kihágást az 1907. évi XIX. t.-c. 190. §-ának d) pontja értelmében csak azon munkaadó követett el, ki a pénztár közegének helyszíni szemléje alkalmával tagadta meg az adatok közlését. Biztosítási kötelezettség megállapítása. A kereskedelemügyi miniszter 47.445/911. VI. számú határozatával az 1907, évi XIX. t.-c. 1. §-ának 16. pontja alapján megállapítota, hogy a betegség esetére való biztosítási kötelezettség oly egyénnek vagy társulatnak alkalmazottaira is kiterjed, amelynek nem valamely üzleti érdek kielégítése a célja. Rámutat — mint annak szüksége több esetben fenforgott — a határozat arra, hogy bár az 1907. évi XIX. t.-c. főleg az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosítását szabályozza, mégis más foglalkozási ágak alkalmazottainak biztosításáról is gondoskodik. Fürdőszerződések. Az országos pénztár 1910. december 16 — 18. napján tartott közgyűlésének határozata alapján egyes gyógyfürdőkkel és üdülőhelyekkel kötött szerződéseket az állami munkásbiztosítási hivatal 6.743/911. számú rendeletével bizonyos korlátozásokkal jóváhagyta. A hivatal rendeletében kifejezésre jut az az intenció, hogy a pénztárak lehetőleg ne legyenek kötve a gyógyfürdőkkel szemben, így pl. a felmondási jog szélesen adassék meg. A hivatal ezen intencióinak indokolásaként megállapítja, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal orvosi tanácsának a központi administráció természetszerű nehézkessége és hosszadalmassága következtében a fürdősegélyek kiszolgáltatásának központosítása ellen erős aggályai vannak. Megállapítja a rendelet, hogy >a fürdősegélyek kiszolgáltatása az 1907. évi XIX. törvénycikk 118. §-a értelmében a helyi szervek föladatát és hatáskörét képezi, a helyi szerveknek ebbeli jogait és kötelezettségeit tehát az országos pénztár az általa tervbevett központosítással csak előmozdíthatja, de őket annak teljesítésében általában nem korlátozhatja, vagyis a helyi szerveknek joguk, de nem föltétlen kötelességük az országos pénztár által biztosított fürdőhelyeket igénybe venni«. A pénztáraknál biztosított tagokra vonatkozó adatok statisztikai feldolgozása érdekében az országos pénztár 30.959. szám alatt köriratot adott ki, melyben rámutat arra, hogy az országos pénztárnak tagjairól nincsenek olyan egyéni adatai, melyek hygienikus, biztosítás- technikai, gazdasági és adminisztratív szempontokból szükségesek. Azért elrendeli az 1911. évi augusztus 31-i állapot összeírását megfelelő statisztikai lapokon. A gyógyászati segédeszközök és kötszerek szállítására vonatkozólag 43.480/1911. szám alatt szabályzatot adott ki az országos pénztár. A szabályzat