Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Munkások táplálkozása

Munkásügyi Szemle iskolában kötelező lesz a nemi élet hygienejét tárgyazó kurzusok tartása, ezek előadóinak lányiskolában vagy a tanítónők, vagy az orvosnők sorából kell kikerülni. Ahol ilyen nem találkoznék, ott a gyermekbíróság evvel egy családanyát biz meg. A tervezet második része a bordélyüggyel foglalkozik. A prostitúció céljaira berendezett helyiségeknek az iskoláktól, kaszárnyáktól és egyéb közcélokat szolgáló épületektől legalább 500 méternyi távolságban kell lenni. A törvény határozatai a közzététel után egy hónappal lépnek életbe. Olyan bordélyháztulajdonos, aki 16 éven alóli leányt tart üzletében, 6 hónapig terjedhető fogházzal és 1.000 liráig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. A törvény egyéb tilalmainak megszegése 3 hónapig terjedhető fogházzal és 500 liráig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Mindenesetre dicséretes a tervezet kíméletlen eljárása a bordélyháztulajdonosokkal szemben, akiknek csak egy hónapi idejük lesz arra, hogy üzletüket a törvénynyel összhangba hozhassák. A gyári fürdők befolyása az ipari munkásság egészségi viszonyaira cím alatt Friedrich Vilmos dr. egyet, magántanár, főorvos december 11-ikén nagyérdekű előadást tartott az Orsz. Magyar Népfürdő Egyesület ezidei közgyűlésén. A kérdést tisztán iparegészségügyi szempontból tárgyalta s kifejtette, mily nagy hordereje van a rendszeres tisztálkodásnak különösen ipari betegségek megelőzése tekintetében. Az ipari betegségek igen nagy hányada bőrbetegség vagy a bőrön keresztül történt fertőzés eredménye, aminek leküzdését a rendszeres fürdés igen megkönnyíti. Sürgette a gyári munkásfürdők létesítési kötelezettségének törvényben való kimondását és hangoztatta, hogy a veszélyes ipari üzemekben a fürdést kötelezővé kell tenni és a fürdés idejét a munkaidőbe be kell számítani. Az ipari mérgezések elleni védekezés egy hatásos formájának mondta Eldersch, az osztrák képviselőház munkásbiztosítási bizottságában azt, hogy az ipari mérgezések ipari balesetekként kártalaníttassanak. Ez reá fogja birni a munkaadókat, hogy alkalmas munkásvédelmi berendezések útján csökkentsék az ipari mérgezések számát. Nagy megterhelést ez nem jelentene. Az üzemi eredet kétségtelen — a határok elmosódottak. Érthetetlen, miért van az, hogy szénoxydgáz-mérgezést üzemi balesetként kártalanítják, mert az néhány óra alatt játszódik le, míg más éppen ilyen súlyos üzemi mérgezést, mert az hosszabb idő alatt fejlődik ki, nem kártalanítanak. Wolf előadó jelentette, hogy az osztrák iparfelügyelet az ipari betegségek baleseti kártalanítása mellett nyilatkozott. Az istriai higanybányákban alkalmazottak közt felvett statisztika megnyugtató adatokat szolgáltatott arra nézve, hogy a biztosító intézetek anyagi megterhelése nem lesz jelentékeny. A bizottság e tárgyban nem határozott, bevárja a biztosító intézetek véleményes jelentését e kérdésről. Á broncirozás káros hatása az egészségre. Az angol munkaügyi hivatal jelentése behatóan foglalkozik a különböző iparágakban használatos broncirozási eljárásokkal. A broncporral dolgozó iparágakhoz tartoznak elsősorban a kő- és könyvnyomdák, a pénzverő intézetek, a kárpitgyárak és a fémlakkozás; broncport használnak továbbá fémtárgyak broncirozásánál, irónok és ecsetek gyártásánál, továbbá a textil- és bőrárú gyártásánál; legnagyobb mértékben azonban mégis a kőnyomdákban jut a broncpor alkalmazásba. A pormentes utólagos bronzirozási eljárás a könyvnyomdákban mindig nagyobb és nagyobb tért hódít különösen a bronctuss talál mind több helyen befogadásra. Folyékony bronc a tapétagyárakban használatos, míg a broncfestékkel fémtárgyakat bronciroznak. A jelentés szerint a kézzel való broncirozás kiveszőben van. Amíg néhány évvel ezelőtt ez az eljárás úgyszólván kizárólagos volt, addig most nagyobb rendelések esetén úgyszólván csak teljesen zárható gépekkel dolgoznak. Azonkívül lehetőleg fiatalkorú munkásokat alkalmaznak, akiknek a káros következmények elhárítása céljából munkaközben tejet adnak és ruhájukat még egy felsőruhával, fejüket pedig külön védőruhával fedik be. A munkahelyiségek szellőztetése, sajnos, korántsem mondható tökéletesnek, a szellőztetők száma más poros helyiségekben alkalmazott szellőztetők számához viszonyítva, még igen kicsi. Szükséges lenne azonkívül a broncirozó helyiségeknek egyéb helyiségektől való teljes elválasztása. A vizsgálatok szerint a pornak a tüdőre nincs semmiféle kimutatható káros hatása, ez azonban annak tudható be, hogy erre a munkára legnagyobbrészt fiatalkorúakat alkalmaznak, akik idősebb korukban más hivatást választanak, házasságukkor kiválnak ebből a munkakörből és hogy a munka nem folytonos. A mérgező hatás, amely kisebb mérvű megbetegedéseket okoz, azonban feltétlenül konstatálható.