Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A nemzetközi szakszervezeti mozgalom 1909-ben

Munkásügyi Szemle 453 kényszerítette szövetkezésre a szervezeteket, hanem az egyes államoknak egymás között való megegyezését is megkövetelte. Először a nagyobb szövetségek léptek nemzetközi kapcsolatba, később az egyes államok összes szervezeteinek központjai alakították meg a szervezetek nemzetközi titkárságát. A skandináv szakszervezeti kongresszuson Kopenhágában 1901-ben a különböző nemzetek titkárai kimondották a nemzetközi titkárság létesítésének szükségességét és már 1902. január 17—18-án a titkárok értekezletet tartottak, amelyen megalkották a nemzetközi titkárságot és megállapították azokataz alapelveket, amelyeknek segélyével a nemzetközi statisztikai fölvételeket végrehajthatják és a nagyobb gazdasági harcokat segélyezhetik. Azóta minden esztendőben terjedelmes jelentés mutatja be a világ munkásmozgalmának fejlődését. Az 1909. esztendőről szóló beszámoló ismét a szakszervezeti Internacionálé megerősödését mutatja. A fejlődést a következő számok mutatják : 1904-ben 12 ország szakszervezeti központjai tartoznak a nemzetközi titkárság kötelékébe, összesen 2,333.261 taggal. 1906-ban 12 ország 3,222 252 taggal. 1908-ban 19 ország 5,944.262 taggal és végül 1909-ben 20 ország 6,098.262 taggal. Az egyes államok szervezett munkásainak számát a következő számok tüntetik fel (zárjel között az 1908. évi taglétszámot is kimutatjuk): Németország 2.447.578 (2,382.401), Angolország 2,406.746 (2,406.746), Egyesült-Államok 1,710.433 (1,588.000), Franciaország 977.350 (294.918), Olaszország 783.538 (546.650), Ausztria 455.401 (482.279), Svédország 148.649 (219.000), Hollandia 145.000 (128.845), Belgium 138.928 (147.058), Dánia 121.295 (120.850), Svájc 112.613 (113.800), Magyarország 85.266 (102.054), Norvégia 44.223 (48.157), Spanyolország 40.954 (44.912), Finnország 24.928 (24.009), Bulgária 18.753 (12.933), Románia 8.515 (?), Bosznia és Hercegovina 4.470 (3.997), Szerbia 4.462 (3.238), Horvátország 4.361 (4.520). Franciaországban 1908-ban csak a szakszervezeti központhoz tartozó munkások száma volt feltüntetve, míg 1909-ben a statisztikai hivatal jelentése alapján az összes szervezett munkások száma. A nemzetközi titkársághoz tartozó országokban a szervezett munkások száma 9,583.493 (8,669.843); ehhez a számhoz jön az Ausztráliában szervezett 239.293 (1907: 213.321) munkás és Argentína 22.457 (1908 : 28.626) szervezett munkással, úgy, hogy a jelentés évében a szervezett munkások száma 9,845.243. Időközben azonban a szervezetek ismét erősen fejlődtek és ma már bizonyos, hogy a szervezett munkások száma a kulturálíamokban meghaladja a tíz milliót. A bevételekről és kiadásokról csak 15 állam küldött jelentést és az adatok 6,692.283 (5,000.326) tagra vonatkoznak. Nem tett jelentést Belgium, Franciaország, Románia, Spanyolország és az Egyesült-Államok. A 15 (14) államban a szakszervezeteknek összesen 132,253.228 márka bevételük (126,387.013) — egy márka: 1 korona 20 fillér a mi pénzünk szerint — és 117,639.115 márka (109,991.690) kiadásuk volt. A pénzállomány 182,936.115 márka (175,909.670). A kiadásokból utassegélyre fordítottak 1,414.136 márkát (1,491.279), munkanélküliek segélyezésére 22,193.888 márkát (21,438.741), a betegsegélyezésre 20,844.473 márkát (20,073.015), rokkantsegélyekre 7,379.120 márkát (7,464.619), elhaltak hátramaradottainak segélyezésére 3,566.075 markát (3,327.875) és egyéb segélyekre 2,312.130 márkát (2,784.211). Ezekre a segélyekre összesen 57,707.822 márkát (56,579.740) költöttek a szervezetek. A sztrájkokra és kizárásokra 14 állam szervezett munkássága 26,627.902 márkát költött. Az 1908. évben 11 állam munkássága 15,717.870 márkát. A legtöbbet ismét a német munkások költötték el a bérharcokra 8,616.366 márkával (6,814.994), a németeket követik a svédek 5,128.280 márkával (3,208.035), majd Angolország 2,667.260 márkát (2,667.260) s Ausztria 1,873.938 márkát (1,212.102) költött a bérharcokra. Ezek a számok bizonyítják, hogy a szakszervezeteknek milyen óriási szerepük van a világgazdaságban és milyen nagy a jelentőségük a munkások gazdasági életének biztosításában és kultúrájának fejlesztésében.