Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Dr. Leo Verkauf könyve

440 Munkásügyi Szemle 1IIIIIIIB1 SZEMLE. : i ••••••BHBB MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. y{ Dr. Leo Verkauf könyve.1) A »Munkásügyi Szemle* számára irta: Brod J., az »Arbeiterschutz« szerkesztője. (Wien.) Dr. Leo Verkauf a szociális biztosításról szóló törvényjavaslat beterjesztése után csaknem három év múlva bocsátotta közre erről a fontos műről szóló kritikáját. Azt hihettük volna, hogy a szerző elkésett. Azóta azonban úgy fejlődtek a dolgok Ausztriában, hogy a kritika épen jókor érkezett. A képviselőháznak idő előtt való föloszlatása és az új választások megsemmisítették a szociális biztosítást tárgyaló parlamenti bizottság munkáját: Uj javaslatot kell előterjeszteni, a munkát újból kezdeni. Föltéve, hogy a bizottság határozatait újabb javaslat alapjául veszik, annak egyes részeit mégis csak újra le kell tárgyalni. Verkauf munkája tehát nagyon jó szolgálatokat fog tenni, mert könyve a szociálpolitikai és statisztikai adatok gazdag forrása. A szerző bírálatát főként a szociális biztosítás szervezésének kérdésére központosította. A szervezés problémáját tartja a legfontosabbnak, mert az elhibázott szervezet kérdésessé tesz minden munkásbiztosítást. Több oldalról azt a kifogást tették, hogy szerző bírálatában nem volt szigorúan tárgyilagos és nem tudta teljesen figyelmen kivül hagyni pártpolitikai felfogását. Mások ismét szigorú objektivitását kifogásolták. Azt az igazát azonban mindenki elismeri, amikor a kormánynak szemére veti, hogy a javaslat kidolgozásánál nem járt el a kellő alapossággal és ezért sok olyan dolgot figyelmen kívül hagyott, aminek a figyelembevétele feltétlenül szükséges. A meglévő törvények szerint a betegsegélyezés a lakosság 12 százalékára terjed ki. A kormány javaslata szerint ezentúl a lakosság 25 százalékára, a rokkant- és aggkori biztosítás pedig a lakosság 34 százalékára fog kiterjedni. Ezért a kormánynak semmit sem lett volna szabad elmulasztania, hogy teljes tájékozódást szerezzen a szociális biztosítás fontos kérdésében. Tényleg azonban a kormány az adatok igen fontos forrásait figyelmen kívül hagyta. Ezen a réven azután olyan intézkedések kerültek a javaslatba, amelyek egyenesen kihívják a kritikát. De ezt csak formális vonatkozásában. Matériális vonatkozásában a javaslatot veszedelmesnek kell tartanunk a munkásbiztosítás további kifejlődésére Ausztriában. Verkauf érdeme, hogy ezt bebizonyította. Könyvének első fejezetében szerző a szociális biztosítás terjedelmével foglalkozik. Párhuzamot von a mai és jövőben való biztosítási kötelezettség között és arra a megállapodásra jut, hogy a kormányjavaslat szövegezése egyáltalán nem állapítja meg a biztosításra kötelezettek körét. Az önálló keresőknek az aggkori biztosításba, a dolgozó családtagoknak a rokkant- és aggkori biztosításba és részben a betegsegélyezésbe való bevonása, valamint a háziipari és mezőgazdasági munkásoknak a betegsegélyezésbe és a rokkantbiztosításba való bevonása bizonytalan elemeket hoz a szociális biztosításba. A dolgozó népesség nagy fluktuációja és a társadalmi rétegek állandó változása mellett óriási »tartaléksereget« hoz a biztosításba, amely a felnőtt népesség nagyobb részének megengedi, hogy tetszése és mindenkori érdekei szerint vétessék fel a biztosításba. A biztosítási intézményekre való hátrányok elkerülése céljából Verkauf azt ') Dr. Leo Verkauf: Die Socialversicherung als Organisationsproblem. Ein Votum zur österreichischen Regíerungsvorlage. Wien, 1911. Az »Arbeiterschutz« kiadása. Kapható a Munkásügyi Szemle kiadóhivatalában.