Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Lakásreform és községi telekpolitika. 2. [r.]

Munkásügyi Szemle 433 hatalmi támogatásánál az összes jogosult társadalmi érdekeket megóvni, Ulm városa Württembergben. Erre a célra ez a város nem az épületjog intézményét alkalmazza, hanem a város saját regiejében a megrendelő számlájára épített családi házak eladásánál, az üzérkedés kizárása végett, bizonyos esetekre a visszavásárlás jogát tartja fenn magának. E kitűnően bevált kísérletre Ulm városát Freiburgi i. Br.-nak és Kruppnak Essenben szerzett tapasztalatai vezették. A pompás városi házak (két földszinti és egy padlásszoba, konyha, mosókonyha, pince, padlás és kiskert) vevőinek a kisalkalmazottak, a munkások avagy a kisiparosok sorába kell tartozniok. A házban a vevőnek magának kell laknia és nem szabad már házzal birnia. Az ingatlan 10 százalékát kell csak előlegként lefizetnie; a törlesztés a fenmaradó tartozás 41/4'7ü-ának évi törlesztésével történik, amiből 3°/° kamat és I1/40/0 a visszmegtérítés. Ehhez járul az adó, vizdíj, csatornadíj, tűzbiztosítási díj, úgy hogy pl. egy 7000 márka árú ház után évenkint kerek 300 M. kiadás merül fel. A telek ára m2-kint 4—9 M. között ingadozik. A legdrágább ház 7.760 M., az átlagos vételár 6.000 M. Ulm városa még egy reánk nézve rendkívül fontos cél érdekében értékesíti telkeit a visszavásárlási jog fentartása mellett, t. i. ipari célokra. Erre a célra nem mindig felel meg az épületjog vagy a hosszú lejáratú időbérlet, mivel gyárvállalatok számításait gyakran keresztezi. Ulmban tehát az iparvállalatok fejlődési érdekeit a városnak azzal az érdekével, hogy az üzérkedést az ipari célokra átengedett telekkel is meggátolják, a következő módon iparkodtak összeegyeztetni. A város mindenekelőtt csakis akkora területet enged át az iparvállalatoknak, amekkora az ipari telep és esetleg olyan lakóházak építésére szükséges, amelyek ezen telepekhez tartozó személyek (a telep tulajdonosa és hozzátartozói, hivatalnokai, alkalmazottai és munkásai) lakásául szolgálnak, végül amennyiben az illető üzem folytatása be nem épített területeket is feltételez, a város ilyen kiegészítő területeket is enged át. Ha a vevő vagy jogutódjai az eladott telket az imént megjelölt céltól elidegenítik, Ulm városának joga van arra, hogy a telket a szerződéses áron visszaszerezze. Természetes, hogy a városnak telekállományát, városfejlesztési célokra, nevezetesen kertes külvárosok, parkok, játékterek, sportpályák és végül családi kertek bőséges létesítésére is fel kell használnia. Ezekre nézve szintén a fent idézett könyvemre kell utalnom. Míg mi a fővárosban csak a családi kertek elméleti jelentőségét ismerjük, addig különben Önök itt, Debrecenben már a gyakorlat terén szolgálnak kitűnő példákkal. Ezekben voltam bátor a lakásreform és a modern községi lakáspolitika összefüggéseit kifejteni. Engedjék meg, hogy előadásomat egy hitvallással és egy felhívással fejezzem be. Én hiszek a társadalmi haladás terén a fölvilágosítás és a földerítés fontos szerepében. Magam is annak a fejlődéstani elméletnek vagyok hive, amely a külső tényekben és viszonyokban látja a történelem fő mozgató erőit. De mentől világosabban juttatja azokat a tudomány és a politika az emberek tudatába, annál gyorsabban érvényesítik az erejüket. így vagyunk a lakásreform terén is. Amikor Budapesten 1906-ban újra megkezdettük a lakásreform szükségességét hangoztatni — újra mondom, hiszen ez a kérdés azelőtt is napirenden volt — magunk sem hittünk abban, hogy kiáltó szavunknak oly gyors és nagy sikere lesz. Amikor a lakáskérdésről a budapesti kereskedelmi és iparkamara számára az első munkámat megírtam, fölebbvalóim jórészt hiábavaló fáradságnak tekintették a reá fordított munkát. Kizártnak tartották nevezetesen azt, hogy akár a társadalom, akár a község és az állam nagyarányú lakásépítést fog folytatni. És íme a szervezett munkásság, a felvilágosodott polgárság és nem utoljára az ép annyira kötelességtudó, mint diplomatikus bürokrácia megértette a kor követeléseit