Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Egészségügyi szabályok a dolgozó osztályok számára

420 Munkásügyi Szemle A harmadik nemzetközi lakáshygienikus kongresszus. Az október 2-a és 7-e között Dresdában tartandó kongresszus vezetősége most adta közre a kongresszus munkatervét. E szerint a kongresszus összesen 9 osztályra tagozódik, amelyek négy csoportban lesznek összefoglalva. Az Á) csoport az általános természetű feladatokkal fog foglalkozni, tehát a legterjedelmesebb és 4 osztályt foglal magában. Az I. osztály a terep beépítésének módjával fog foglalkozni (városépítés, vidéki letelepedési formák, kert, városok stb). A II. osztály építkezések kivitelével foglalkozik (építési tervek, építőanyag, alapfalak, pincék, konyhák, árnyékszékek, lépcsők, felvonók, tetők), a III. osztály a belső berendezést fogja tárgyalni (világítás, fűtés, szellőztetés), míg a IV. osztály anyagát a lakásgondozás (tisztántartás, a hulladék eltávolítása, desinfekció stb.) képezi. A B) csoport, amely a lakóházakkal foglalkozik, 2 osztályra szakad (városi és vidéki lakóházak). A C) csoporthoz vannak utalva a speciális lakásreformok, még pedig az egyik osztályba az iskolaépületek,fogházak, vendéglők,kórházak,fürdők,templomok, színházak stb., míg a második osztályhoz az ipari foglalkozások céljaira szolgáló helyiségek és közlekedési eszközök (vasutak, hajók, kocsik) tartoznak. A D) csoport a lakáskérdést kezelési szempontokból tárgyalja, tehát a törvényhozás, statisztika és kezelés idevonatkozó kérdéseivel foglalkozik. A kongresszus hivatalos nyelve: az angol, francia és német. Közelebbi felvilágosítás a titkári hivatalnál (Dresden, II, Reichstrasse 14) nyerhető. Mozgó fürdőházak képezik a legújabb vívmányt a socialhygiene terén, amelyről Amerikából nyerünk értesülést. Ott helyesen ismerték fel, hogy a népfürdők, amelyeket a város bizonyos pontjain létesítenek, csak közvetlen környezetükben éreztetik hatásukat. Ez a tapasztalás szülte azt a gondolatot, hogy a hatás kiterjesztése céljából az eddigi népfürdők mellé olyan mozgó fürdőházakat létesítsenek, amelyeket egyik helyről a másikra lehessen vinni. Egy nagyvárosi népfürdő 100.000—200,000 K költségen alul nem építhető fel. A vándor fürdőházak sokkal kevesebbe kerülnek, amellett még az az előnyük is meg van, hogy egyik helyről könnyen átvihetők egy másikra és hogy a népesség nagyságához és szükségletéhez képest berendezésük változtatható. A gondolatot először Baltimoréban valósították meg. A legnépesebb városrészek egyikében egy üres telket vettek és azon sátrat állítottak fel. A fürdőnek van egy irodája, egy várószobája és egy fürdőszobája. A sátorban egy egyszerű faállványt csináltattak, amelyen a vízvezetéki csöveket felvezették. A csövek négy zuhanyban végződnek, amelyeket a fürdőközönség egy emelő segítségével segítség nélkül hozhat működésbe. Az összes költségek igen keveset tettek ki; hetenként legfeljebb 100—120 koronát. A látogatottság kezdettől fogva igen jó volt. Később nemcsak hideg, de meleg zuhanyokat is lehetett venni. Nő- és gyermekmunka az angol gyárakban. Összehasonlító adatok néhány más iparállammal. Az egyesült brit királyságban a szövőiparban 1909-ben 1,026.378 és 1907-ben 1,087.223 ember dolgozott, a növekedés 5-90/o-nyi. A gyermekmunkások száma 1907-ben 32.647 volt, a szaporodás itt 2'8%-nyi. Az ifjúkori munkások száma 238.772 volt. A szaporodás 148o/o, A felnőtt női munkások száma 504.821 volt, a felnőtt férfi munkások száma 504.821, 407.360 íérfimunkással szemben 679.863 női munkás áll. A 18 évesnél idősebb női munkások száma 286.273 volt. Ezek közül 205.353 hajadon volt, 69.052 férjnél volt, 11.868 özvegy volt. Más gyárakban az összes férfimunkásck száma 2,625.976, a nőimunkások száma 775.575 volt. 1904-el szemben a szaporodás 22-8o/o. Érdekes az összehasonlítás más államokkal. Németországban a gyárakban alkalmazott munkások száma 6,128.319, ebből 1,296.382 (21 '2%) a nő és 13.059 a 14 évnél fiatalabb gyermekmunkás 0'20/o. Nagybritánniában és Irlandban az összes gyári munkások száma 4,488,774, ebből nőimunkás 1,436.978, vagyis 32°/o, a nő és 35.513 vagyis 0 8% a gyermek. Franciaországban a gyári munkások száma 3,999.402. Ebből 900.000 (22-5°/o) a nő, 15 éven aluli gyermekek száma 240.000 (6°/o). Japánban az ipari munkások száma 6,432.292. Ebből 341.865 az asszony (53-l%) és 575.970 a gyermekek száma (9%). A legtöbb asszony és gyermek tehát Japánban dolgozik a gyárakban Itt az asszonyok még túlsúlyban is vannak. Angolországban, több a nőimunkás, de kevesebb a gyermek, mint Franciaországban. Legkevesebb a női- és gyermekmunkás Németországban. A legtöbb asszonymunkást a szövőipar foglalkoztatja mindenütt. A legtöbb gyermekmunkás Japánon kivül az angol és francia szövőiparban és a francia ruházati iparban dolgozik. A női- és gyermekmunkás törvényes védelme nemcsak a szociális igazságérzésnek, hanem az eugenetikának, a fajegészségnek is fontos követelménye. A felsorolt államok hivatalos adatgyűjtésénél tehát nagy gyakorlati értéke is lehet.