Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Miért emelkedik állandóan a balesetek száma?

414 Munkásügyi Szemle III. Mivel a rendelkezésre álló munkások száma nem elegendő, a fokozott ipari termelés fokozott szükségleteinek kielégítésére, illetve mivel a szabad költözködés jogával élő munkás állandóan lak- és munka-helyét változtatja, ennélfogva igen sok esetben kényszerül a munkaadó idegen honosságú és más nyelvet beszélő, tehát a baleset elhárítás érdekében netán kapott utasításokat vagy nyomtatott útbaigazításokat meg nem értő munkásokat alkalmazni. Már pedig ahhoz kétség nem férhet, hogy a folyton hullámzó, ennélfogva kellőleg be nem gyakorolt munkást sokkal könnyebben érheti baleset, mint azt a munkást, akit bensőbb érdekszálak fűznek a telephez. Hogy ezen állítás reális alappal bír, azt Freudenburg német iparfelügyelő számszerűen, a tőle eredő itt alább közölt kimutatásban is igazolta. Ezen számok mutatják, hogy mily szorosan összefügg a munkások hullámzása, a balesetek számával: Munkások Dalesetek , Munkások Balesetek Év hullámzása száma Év hullámzása száma 0 o-ban 0 o-ban ",»-ban 0 o-ban 1896 — 42-0 47 6 1903 42*3 40 7 1897 - 42-0 46-1 1904 43'6 42'4 1898 45 8 46-8 1905 46 0 44"3 1899 ... 497 49-0 1906 49'0 473 1900. — 500 51'0 1907. - 48'5 490 1901 40'7 44-0 1903— 42"0 47'0 1902 39'8 40-8 Nagyfontosságúnak tartjuk mi ezen adatokból félreérthetetlenül levonható tanulságot, mert biztosra vehetjük, hogy amily mérvben terjed majd a munkáltatók körében a tudat, hogy a balesetek száma a munkások fluctuatiójával párhuzamosan halad, épp oly mérvben kell, hogy szaporodjanak majd azok törekvések és igyekezetek is, melyek a munkások nagy vándorhajlamát ellensúlyozhatják. Ekkorra majd újabb fellendülését várhatjuk, a munkásjóléti intézményeknek, melyek mai alakjukban fájdalom sem munkásság, sem a munkáltatók körében nem kedveltek és az ipari érdekeltség két tábora közti nagy ür áthidalására elégteleneknek bizonyultak. Ezért mindenképpen figyelemreméltó egy angol gyáros ama megjegyzése, hogy »az ipari balesetek csökkenése csak akkor várható, ha a munkáltatók a legközelebbi husz évben a foglalkoztatott munkásanyag megválasztására, minőségére, gondozására és kímélésére legalább is annyi figyelmet fordítanak majd, mint ezt eddigelé a telepeik részére beszerzett gépeket illetőleg tették!« Mi is azt hisszük, mintha sok megszívlelendő gazság rejlenék e szavakban. _____ Az országos pénztár igazgatósága június hó 30-iki ülésén az alsóausztriai balesetbiztosító intézet azon megkeresését tárgyalta, melyben az Ausztria és Magyarország területére kiterjedő üzemekben az alkalmazottak baleset ellen való biztosításának ideiglenes rendezésére hívja fel az országos pénztárt. Megállapította az igazgatóság, hogy az önként tovább fizető pénztári tagra ezen joga csak addig tart, mig valamely biztosítás alá eső foglalkozásból kilépve, foglalkozás nélkül vannak. Mihelyt azonban foglalkozáshoz jutnak, e joguk megszűnik. Elhatározta, hogy a természetes szoptatás propagálására világszerte megindult mozgalomban részívesz, a bábákkal kötendő szerződésbe felvesz egy olyan rendelkezést, mely szerint: »a bába kötelessége tőle telhetőleg minden esetben odahatni, hogy a szülőnőt gyermeke szoptatására rábirja«; kimondotta az igazgatóság annak a szükségességét, hogy mindazon esetekben, midőn az igazgatóság tudomást szerez arról, hogy a balesetbiztosításra kötelezett valamely vállalatot a baleseteket megelőző intézkedések terén nagyfokú mulasztás terheli, az egyes esetek részletes igazgatósági letárgyalása alapján az 1907. évi XIX. t.-c. 34. §-a értelmében, az illető üzem veszélyességi besorozása már az összes balesetbiztosításra kötelezett üzemek finomabb besorozása előtt is újabb elbírálás tárgyává tétessék. Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény, mely 1911. évi január hó 16 án szentesítetett, mint 1911. évi XII. t.-c. 1911. évi július hó 1-én jelent meg az Országos Törvénytárban.