Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Az állami munkásbiztosítási hivatal judikaturája

4Q4 Munkásügyi Szemle Igazság okáért nem szabad feledni azt sem, hogy a munkásbiztosítási bíráskodás szociális irányának fejlődését lényegesen előmozdította az eljárási szabályzat is. Sok kérdésben, amelyeket máshol, és jelesül Németországban, számolva a példákat nélkülöző úttörő munkásság nehézségeivel, az eljárási szabályzat megoldani nem mert és a bírói gyakorlat szabad fejlődésének hagyott fenn, a mi eljárási szabályzatunk, úgy látszik éppen a külföldi jogfejlődés eredményének beható méltatása alapján és a mi törvényünk szellemének továbbgondolásával, olyan eljárási szabályokat állított fel, amelyek a munkásbiztositási bíráskodás szociális céljainak megvalósítását nagy mértékben előmozdítják. Az egész munkásbiztosítási perrendtartáson átvonul a biztosítottak érdekeinek gondozása, ezek érvényesítésének megkönnyítése, az alakiságok lehető kiküszöbölése, a jogorvoslatok minél szélesebb körű megállapítása. Minden rendelkezés csak azt a célt szolgálja, hogy a biztosított minél könnyebben, minél olcsóbban és minél gyorsabban, emellett minél biztosabban juthasson anyagi igazságához. így bármely beadványnak fölebbezésként elfogadása, ha abból egyáltalán az tűnik ki, hogy a fél valamely segélyezési vagy kártalanítási ügyében jogsérelemről panaszkodik (Elj. rend. 54., 61. §§.), a kiskorúak és gondnokoltak perképességének szélesebb körű megengedése (Elj. rend. 36. §.), a meg nem jelenő féllel szemben makacssági ítélet hozatalának mellőzése (Elj. rend. 71. §.), a fél esküjének eltiltása (Elj. rend. 71. §.), a tárgyalás során az előadás terhének az elnökre, illetőleg előadóra hárítása (Elj. rend. 91. és 336. §§.), a fölebbezési kérelem utólagos kiterjesztésének megengedése (Elj. rend. 92., 339. §§.), az egyezség kizárása (Elj. rendi 93. §.), a bíróságnak az a kötelessége, amely szerint a bizonyítékokat hivatalból kell beszereznie és a tényeket és bizonyítékokat hivitalból kell figyelembe vennie (Elj. rend. 109. §.), a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, amelyet azonban az indokolás kötelessége ellenőriz (Elj. rend. 110. §.), a pereskedésnek jórészt költségmentessége (Elj. rend. 198. §.), a jogorvoslati mulasztás igazolásának és az újrafelvételnek megengedése (Elj. rend. 235., 356. §§.) mind azt a célt szolgálják, hogy a munkásbiztosítás szociális szempontjai minél tökéletesebben érvényesülhessenek. Az eljárási alapelveknek ilyképen kötelező módon és irott jogforrásban történt megállapítása következtében az állami munkásbiztositási hivatalnak csak kisebb tere maradt arra, hogy az eljárási jog tekintetében jogfejlesztő gyakorlatot teremthessen. Mindenesetre nagy előnyére a munkásbiztosítás ügyének, mert ez a körülmény megengedte, hogy az állami munkásbiztosítási hivatal felső bírósági gyakorkorlata az anyagi jog kifejtésével, a törvényben lefektetett alapelvek gyakorlati alkalmazásának tökéletesítésével annál gondosabban foglalkozhassék. Bár nem kellett tehát a német munkásbiztosítás kezdőszakán ott felmerült nagy nehézségekkel megküzdeni, ahol is a birodalmi biztosítási hivatal hosszas gyakorlatán és számos elvi határozatán kellett keresztültörnie azoknak a helyes elveknek, amelyeket nálunk az eljárási rendelet a bíróságnak készen nyújtott, még így is maradt elég olyan perjogi részletkérdés, amelynek irányadó eldöntése és joggyakorlatának megteremtése az állami munkásbiztosítási hivatalra várt. Kitűnik ez abból is, hogy a hivatal bírói osztályának eddig hozott egyetlen teljesülési döntvénye, úgyszintén a hozott 25 elvi határozatából 13 határozata eljárási kérdésre vonatkozik, nem szólva azokról az eljárási jog körébe vágó fejtegetésekről és megállapításokról, amelyek a felsőbíróság egyéb határozataiban is előfordulnak és esetleg utóbb fognak elvi határozatok tekintélyével felruháztatni. Az állami munkásbiztosítási hivatal ugyanis azt a helyes gyakorlatot követi, amely szerint az elvi kérdések általában nem első felmerülésük alkalmával, hanem csak többszöri ismétlődés után és a különböző gyakorlati esetek megvilágításában nyernek irányadó szerepre szánt elvi határozatban való eldöntést.