Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Lakásreform és községi telekpolitika. 1. [r.]

Munkásügyi Szemle 401 különben nem lehetett volna értékesíteni. A legmagasabb telekár, amelyet eddig Budapest négyszögölenként fizettek, tudomásom szerint 13.000 K volt. A rendkívül szűkre mért belső City-területtől eltekintve, a nagy tömegek lakásszükségleteire alkalmas épülettelkek száma tetszés szerint fokozható, — hacsak a várost hegyek vagy erődítmények nem környezik. Már pedig a városok lakáskérdése nem a belső városrészeken, hanem a fejlődő külső lakóvidéken követett lakáspolitikán dől el. A városnak tehát, mint a közérdek szervezett képviseletének minden igyekezetével azon kell lennie, hogy a telekárakat a város külső területén lehetőleg alacsony színvonalon tartsa és azok üzérkedésszerű felhajtását megakadályozza. Hogy ezt a fontos célt megközelítse, két minőségben kell telekpolitikát folytatnia: 1. mint hatóságnak, 2. mint telekvállalkozónak. Mint hatóságnak, a városnak két főeszközt kell megragadnia a lakásreform érdekében: az egyik az általános városszabályozó tervvel összefüggő épitési szabályzat, a másik a városépítés konkrét irányítása és vezetése. Mint telekvállalkozónak a községi telekállomány megfelelő részét kell tulajdonul megszereznie és azzal a telekárakat a közérdeknek megfelelő formában közvetlenül kell szabályoznia. A községi feladatok első részével, a hatósági teendőkkel röviden végezhetünk. Azokban a városokban, amelyekben a tömeges bérház, a már említett helytelen utcafelosztás folytán, a város minden részében felütheti a fejét, ott a telek ára ahhoz az üzleti jövedelmezőséghez idomul, amelyet ez a házforma majdan nyújtani fog. Ilyen viszonyok mellett már az előlegezett magas abszolút telekár is megakadályozza a közvetlenül bepítés alá kerülő, fejlődő kerületekben azt, hogy kisházakat, pláne külterjesen, azaz nyílt házsorban építsenek, hogy sok területet foglaljanak le kertek, parkok, játékterek stb. céljaira. A kisházas városokban ellenben, ahol mindenkinek módjában van a városnak külső vidékein, kis olcsó telken hajlékot teremteni, az egészségtelen telekspekuláció még a belső városrészekben is alig érvényesülhet. A bérkaszárnya szóval csak ott nyújthat olcsóbb lakásokat a kisháznál, ahol jogi és törvényes rendszabályok mesterséges előnyökben részesítik a kisházzal szemben. A tömeges bérházak továbbterjedésének megakadályozása és a kislakásoknak a tömeges bérházakban való hygiénikus elhelyezése végett tehát a városzabályozó tervnek és az evvel összefüggő építési szabályzatnak a fokozatosság elve alapján kell állania, úgy, hogy az övezetek csökkenő lakossűrűséget eredményezzenek. A modern városépítési tudomány a városszabályozó tervvel szemben nevezetesen azt a követelményt állítja fel, hogy a külső városrészekben kisházas lakókvidékeket kell teremteni azáltal, hogy már az utcák szélessége és a telkek beépíthető nagysága is kizárja a magas nagy házakat. Az útépítési költségek csökkentése végett a lakóvidékeket a széles forgalmi útvonalakkal összekötő utcákat is keskenyebbre kell megszabni, mint különben. Kívánatos továbbá, hogy a kisházakat pusztán gyalogjárókkal is meglehessen közelíteni és azokat az utca felé nyilt lakóudvarok köré lehessen csoportosítani. Mindezt nemcsak a takarékosság javalja, hanem a lárma és por elleni küzdelem is. A zárt, nyilt és félig nyilt sorban való építést a lakóvidékeken változatosan kell alkalmazni, úgy hogy a gazdagok céljaira szolgáló villanegyedek mellett olyan zártsorú kisházas városrészek is létesülnek, ahol a szegényember akár 30—50 négyszögölön is építhet magának házat. Az ilyen kisházak, amelyekben kéthárom szoba van, sokkal egészségesebbek, mint a bérkaszárnya udvari lakásai, még ha külön kertjük nincs is és az egyik szoba a tető alatt van. A tömeges bérkaszárnyát pedig a városok további kiépítésénél a jövőben teljesen ki kell zárni. A belső városrészekben — a tisztán üzleti negyedtől eltekintve — és a nagy forgalmi útakon, amelyek a lakóvidékeket keresztezik, a nagyobb bérházakat azért kell fentartani, mivel vannak emberek, akiknek közvetlenül a munkahelyük közelében kell lakniok. De ezeket a bérházakat is az egészségtan követelményeinek megfelelően kell reformálni.