Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

Munkásügyi Szemle 375 oka a lakosság gazdasági viszonyainak különbözőségében keresendő. Pickler kimutatta, hogy e különbségek az analfabéták számában, a lakások zsúfoltságában, a kulturélet majdnem minden relatiójában is fennállanak. A foglalkozás, az ipari bérmunka munkaviszonyai is nagy mértékben befolyásolják a halandóságot. Flügge angol statisztikából állapította meg, hogy a 35 évnél idősebb, de 45 évnél ifjabb lakosságból 1.000 szabó közül meghal évente 129, 1.000 cipész közül 111, 1.000 földmíves közül csak 88. Ezer élő közül évente meghal (25—45 életévig) pap 4'6, mezőgazdasági munkás 7"5, cipész 9*3. szabó 107 és reszelővágó-munkás, ami a legegészségtelenebb foglalkozások egyike, évente 15*3. A reszelővágók halandósága tehát háromakkora, mint a papoké. A berlini betegpénztár kimutatása szerint 1.000 nyomdász közül meghal évente 17, 1.000 mázoló közül 11, 1.000 mészáros közül 4*5. A nyomdászok halandósága tehát majdnem négyszer akkora, mint a mészárosoké. Sveici kimutatás szerint 1.000 selyemgyári munkás közül évente megbetegszik 205, 1.000 pamutszövő-gyári munkás közül 285, 1.000 gép-munkás közül pedig 419. E különbségek akkor is horribilisek, ha fel is vesszük, hogy e hivatás megválasztásánál már bizonyos szelektió érvényesül. A felsorolt néhány adattal csak azt akartam illusztrálni, hogy a modern termelési módszerek emberpusztító hatását a hygiene még nem tudta ellensúlyozni. Az ipari munka terjed, és vele terjednek a belőle háramló egészségügyi károk. A természetes kiválasztódásnak tehát elég tág tere nyilik, mert elpusztul a modern kulturélet gyilkos küzdelmében a gyengéje, de az erősebbje is. A természetes kiválasztódás megszűntéről, vagy csak nagyarányú korlátozásáról a mai viszonyok között még beszélni sem lehet. Annál szembetűnőbb a csiramérgek pusztítása. Az alkohol, a szifilis, a többi csiraméreg hatását naponta látjuk. A szifilitikus anyának szifilitikus fekélyekkel borított újszülöttjét minden orvos látta és hogy az iszákos apa gyermekei közt hamarabb akad eskóros, mint az abstinens gyermekei közt, minden statisztikus igazolhatja. Itt nem a hajlam örökléséről, hanem a csirasejt megbetegedéséről van szó. A legjobban differentiált sejtek, az idegsejtek és a csirasejtek, a legérzékenyebbek a szervezeti mérgek ellen. Az ipari termelés a csiramérgek számát is szaporította. Csiraméreg pl. az iparban annyira elterjedt ólom is. Száz ólommal foglalkozó munkásnő közül Tardieu megállapítása szerint 60 vetél el. Száz szifilisben szenvedő nő közül csak 28, pedig a szifilis a természetes elvetélésnek leggyakoribb oka. A magyar agyagedény iparral foglalkozó munkások gyermekei között, amint azt dr. Chyzer Béla kimutatta, feltűnő sok a degenerált, a nyomorék. Míg tehát társadalmi viszonyaink között a házasság mai rendszere mellett akár a positiv, akár a negatív kiválasztódás mesterséges elősegítése gyakorlatilag keresztül vihetetlennek látszik, elméletileg még eléggé megalapozottnak Jnem látszik, addig a csiramérgek elleni küzdelem eredményes is, mindenképen indokolt is. A csiramérgek elleni küzdelem és oly faji morál megteremtése, mely az egészséges önzés mellé a faj iránti kötelességérzését is átviszi a gondolkodó ember öntudatába és cselekvéseibe — ezek az eugenika legfontosabb gyakorlati feladatai. Az öröklés szabályainak nem statisztikai, hanem biológiai, összehasonlító módszerekkel való kutatása és a csiramérgek pusztító hatásának alaposabb tanulmányozása lesznek tudományos alapjai e morálnak. Nem állami beavatkozás, hanem szüntelen, makacs, semmiféle akadálytól meg nem riadó, magát meg nem adó, elszántsággal folytatott felvilágosító munka pedig a terjesztés egyetlen hatásos eszköze. Ez a munka nem lesz könnyű. De vigaszul szolgáljon az, hogy e munka az emberi életnek vigasztalan mélységeiből derűs magasságokba visz és hogy az út a magasság felé mindig hosszú és min dig fáradságos.