Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

372 Munkásügyi Szemle A fajnemesítés módszereiről. Irta: dr. Hahn Dezső.) Az eugenika az a tudomány, mely kutatja a módszereket, amelyek segítségével az emberi faj jobbá, okosabbá, egészségesebbé és szebbé volna tehető, vagy mondjuk, tenyészthető. Egyformán csábíthatja e cél azokat, kik sok ezredéves ideológia alapján kizárólag erkölcsi javakért való küzdelemre, erkölcsi tökéletesbedésre buzdítják az emberiséget, mint azokat, kik epikureus szeretetével a szépnek, egy a földi javakért és örömekért küzdő, egészséges és szép emberiség kultuszát hirdetik. Mégis azt látjuk, hogy az eugenika biológiai részében is, szociológiai értelemben is kezdetleges tudomány. Az emberi kultúrának ugyan általános sajátsága az, hogy még csak nagyon kevés igazán és általános emberi érdek kielégítéséhez vezetett, hogy a fölületen aránylag gyorsan halad, a mélybe pedig megdöbbentő lassúsággal terjed. Azért nem csodálom, hogy az eugenika ma még nem lehet gyakorlati tudomány, ezért tartanám a mindenható állam hatalmi tényezőinek felhasználását eugenikai célok elérésére kilátástalannak. Ha Amerika egyes államaiban erőszakkal, műtét útján teszik képtelenné a visszaeső bűnözőt vagy az alkoholistát — csak a férfit — arra, hogy valaha gyermeket nemzhessen, úgy ez csak bántó karikatúrája az igazi eugenikai tevékenységnek. Mert semmivel sincs bizonyítva, hogy az ily egyén utódai veszélyesebbek a fajra, mint a szifilitikus, a tuberkulotikus szülő gyermekei. Ki vállalkoznék arra, hogy mindezeket, férfit, nőt egyaránt végig terméketlenné operálja ? Ez kivihetetlen is volna, aminthogy előre kizártnak látszik, hogy hatásos legyen bármilyen eugenikai rendszabály addig, míg e rendszabály teljes megértésre nem talál mindazoknál, akikre alkalmazandó volna. Hogy az eugenika céljainak megértése áthassa legalább az emberiség ama kis részét, mely ily tanítások befogadására már kellően elő van készítve, hogy e tanítások aztán a kulturfirnisznek eme vékony rétegéből beszivároghassanak a milliók nagy embertömegébe, hogy így tisztultabb faji erkölcs kialakulhasson, ahhoz az szükséges, hogy igazságai tudásunk mai állása mellett megdönthetetleneknek mutatkozzanak. Az eugenika alapigazságai ma még nem látszanak ilyeneknek és ezért nagy és fontos feladata a komoly eugenikai kutatásnak, hogy az elfogulatlan, tudományos kritika eszközeivel tisztázza az alapkérdéseket, ne fecsérelje erejét a gyakorlati kivitel módozatainak utópisztikus tárgyalásával. Itt e kritikai munka csak egy-két részletkérdésével óhajtanék röviden foglalkozni. Hogy milyenek az ember testi, szellemi és erkölcsi tulajdonságai, azt két tényező szabja meg, az öröklés, tehát a veleszületett tulajdonságok összessége és a környezet, vagyis az életben reáható tényezők összessége. Az eugenika szempontjából a legfontosabb kérdés az volt, hogy az öröklés, vagy a környezet hatása nagyobb-e ? Hogy az öröklésnek hatása van, azt itt nem kell részletesebben tárgyalnom, a hasonlatosságot szülő és gyermek közt enszemünkkel látjuk. A biometrikai kutatás az átöröklés mérésére is ad módot, és igen éleseszűen konstruált viszonyszámok segítségével kimutatja, hogy bizonyos testi tulajdonságok, a test hossza, a végtagok hossza, a haj színe stb. milyen mértékben örökölhetők. A szellemi tulajdonságokra vonatkozólag is végeztek ily beometrikai kutatásokat és az elért eredmények (a viszonyszámok megegyezése) alapján elfogadták azt a tételt, hogy a szellemi tulajdonságok is elsősorban örökölt képességek eredményei. ») Előadta a Társadalomtudományi Társaság eugenikai vitájában.