Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

Munkásügyi Szemle 369 A A teljes munkahozadékhoz való jog. Irta: Ágoston Péter. A társadalom öntudatos életének kezdete óta különböző alakban él s felszínen van ez a kérdés. Ha a múlt nem is tárgyalta tudományos alapon, de azért tömegmozgalmainak indítója mégis ez az egyszerűen kifejezet: igazság volt: a ki nem dolgozik, ne is egyék. A kereszténység társadalomgazdaságtani alaptétele s a legújabb társadalmi mozgalmaké tehát egy s ugyanaz. Tudjuk azonban, hogy az elv dacára a munkás sorsa távol állott attól, hogy ha már dolgozik, jól is ehessék. Sőt épen azok ettek jól, akik nem dolgoztak és ez a helyzet még ma sem változott. A kereszténység elve és a teljes munkahozadékhoz való jog teljesen födi egymást. Csak az ehessék, aki dolgozik, szól a kereszténység. A munka teljes eredménye illesse a dolgozót, szól a modern elv. Mindkettő ugyanegy félreértésre adhat alkalmat. Arra t. i., hogy az egyes dolgozót látszik szembeállítani az egyes nem dolgozóval, holott a munkásosztályt állítja szembe a nem dolgozók osztályával. Minden, amit termel, legyen a munkásosztályé s meg van oldva a sociális probléma, ez az elv egyszerűen kifejezve. De persze csak úgy, ha egyúttal mindenki a munkásosztályba kerül azáltal, mert a társadalom mindenkit kötelez a munkára. A teljes munkahozadékhoz való jogot sokan úgy fogják fel, mint amely két részletkérdésből áll: a) a munka és tőke egymáshoz való viszonyának kérdése ; b) a különböző munkások egymáshoz való viszonyának vagy mondjuk a munkahozadéknak a munkások közti mikénti elosztásának kérdése. Ez azonban tévedés. A kérdés csak a munka és tőke egymáshoz való viszonya. A tőke meg nem szolgált jövedelmének elvonása s a munkásság részére való biztosítása. A teljes munkahozadékhoz való jog a dolgozók igazsága a nem dolgozó, de dolgozni képesek hatalma ellen. Ez nem a tehetetlenek s munkaképtelenek kivégzésének elve, hanem a munkásosztály igazságának szembeállítása a henyék igazságtalanságával. Ez a dolgozók összességének joga, ez a társadalom átalakításának módja s alapja, de nem kulcsa az új társadalomban a jövedelem elosztásának. A teljes munkahozadékhoz való jog az a fix pont, amelynek segítségével ki lehet emelni a mai társadalmi rendet sarkaiból. Ez az a pont, amely alapja minden munkáskérdésnek a mai társadalomban. Ez az a cél, amely felé minden követelésnél törekszik a munkásság. Ez a jövedelemeloszlás igazságtalanságainak megszüntetési módja. A további gondolat, amely e mögött rejlik, az, hogy a termeivények a hasznok, a hozadékok, a jövedelmek az ember számára valók. A kereszténység szerint azért, mert isten mindent az ember számára teremtett, a szociálizmus szerint azért, mert minden érték forrása az emberi munka. A termelés eredményeinek felosztásánál tehát csak a termelés személyes tényezői veendők figyelembe. A kereszténység és szociálizmus megegyezik abban, hogy a föld mindenki számára van, hogy a föld hozadékai és a rabszolgák munkájának felhalmozása által létrejött tőke jövedelmének meg kell szűnnie, hogy a dolgozók a munka teljes hozadékát kaphassák. A teljes munkahozadékhoz való jog még azt a további elvet is magában foglalja, hogy bár a munka nem az egyetlen termelési tényező, mégis az egyetlen, mely jutalmazandó, mert a jutalom nem a dolgokat, hanem az embert illeti. Ez természetesen feltételezi az emberi öntudat oly fokát, mely a világ feletti, a természet feletti uralmat abszolút emberi jognak tekinti. Ez öntudat folytonos fokozódásához meglehet a teljes reményünk, mert az emberiség történelme, mely a rabszolgaságtól a jobbágysághoz s a bérmunka-rendszerhez vezetett, az öntudat fejlődésének irányát mutatja. Ezért tehát az olyan ellenvetések, amelyek az elv ellen azt hozzák fel,