Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában

Munkásügyi Szemle 363 pedig a pénztár már az első izbeni táppénz utalványozáskor tudta, hogy igénylő mire fogja a táppénzt felhasználni s ennek dacára igénylőnek valamely fürdőben való elhelyezéséről, tehát a fürdősegélynek természetben való nyújtásáról nem gondoskodott, a pénztár azon védekezését, hogy igénylő elutazását előre be sem jelentette, mi által lehetetlenné tette azt, hogy a pénztár őt olcsóbb gyógyhelyen elhelyezhesse — a bíróság nem vette figyelembe. A felsőbíróság ez ügyben beszerezte dr. F. S. orvostól az igénylőn észlelt kórtünetek leírását, melyek nyomán ez az orvos igénylőnek pár heti klimatikus gyógyhelyen való tartózkodást ajánlott. E leirás alapján dr. J. F. egyetemi magántanár orvos-szakértő az állami munkásbiztosítási orvosi tanács tagja, a tárgyaláson azt a véleményt adta, hogy sürgős szükség arra nézve, hogy igénylő Meránba utazzék, nem forgott fenn, mert ha súlyosabb lett volna az eset, láznak kellett volna jelentkeznie s erről az orvosi leírásban említés volna, ha az orvos lázt egyáltalán talált volna. A felsőbíróság a fentiek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pénztár, midőn igénylőnek, bár törvényellenesen (mert a táppénz heti utólagos részletekben fizetendő [T. 55. §.]) 4 heti táppénzelőleget adott, tulajdonképen nem a fürdősegély dolgában intézkedett, hanem előre elismerve a keresetképtelenségeí, engedélyt adott a tagnak arra, hogy más tartózkodási helyre távozhassák. Ez engedélyt megadhatta az országos pénztár alapszabályai 57. §-a alapján abban a feltevésben, hogy igénylőnek ott, ahová menni kivánt, Meránban orvosi gyógykezelésre és gyógyszerekre nem, csupán jó levegőre lesz szüksége. Midőn azonban a pénztár igazgatósága előtt volt igénylőnek második beadványa, akkor már nyilvánvaló volt a pénztár igazgatósága előtt, hogy igénylőnek nemcsak jó levegőre, hanem legalább is az orvosi bizonylat keltétől, vagyis 1909. évi november hó 24-től számítva állandó orvosi gyógykezelésre van szüksége, melyet a pénztárnak, mivel igénylő Meránban lett ágyban fekvő beteg, nem áll módjában kiszolgáltatni. Az igazgatóság azonban ennek dacára igénylőnek a törvény 55. §-a utolsó bekezdése alapján 1909. évi november hó 24-től kétszeres táppénzre támasztható igényét csak 1909. évi december hó 7-től kezdve és csak február hó 9-ig, nem pedig az 1909. évi szeptember hó 26-tól számított törvényes 20 hétből még hátralévő időig február hó 12-ig ismerte el, holott igénylő beigazolta, hogy gyógykezeltetése végett ez időponton túlmenőleg is Meránban kellett tartózkodnia. Az állami hivatal most közölt ítélete az országos pénztár alapszabályai 57. §-ának téves alkalmazásán alapul. Az alapszabályok 57. §-a a következőt állapítja meg: »A beteg tag a pénztári orvos ajánlatára a helyi pénztár engedélyével más tartózkodási helyre távozhatik, ha ott is lakik pénztári orvos, ily esetben a tartózkodási hely szerint illetékes kerületi pénztár szolgáltatja a segélyeket.* Az ítélet azon megállapítása tehát, mely szerint a meráni tartózkodás az országos pénztár alapszabályainak 57. §-a alá esik, téves. Nincs indokolva az sem, hogy a megítélés 1909. november 24-től történt, a meráni orvosi bizonylat keltétől, dr. F. S. orvos régebbi és 1909. december 7-én adott véleménye igazolja igénylő betegségét. Az a tény, hogy a pénztár dr. F. S. orvos azon bizonyítványa alapján, mely szerint igénylő gyógyhelyre utazása szükséges, 4 heti táppénzt előre utalványozott, a pénztárnak a gyógyfürdőn kezelésbe történő beleegyezését következtetni annál is inkább, mert az országos pénztár alapszabályai 57. §-ának esete nem forog fönn. Az 1909. november 24-étől történt megitélés talán lehet méltányos középút, azonban a törvényes rendelkezésekből levonható okfejtéssel mindeneseire ellenkezik. BALESETBIZTOSÍTÁS. Ideiglenes járadék tárgyában hozott ítéletek jogereje. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1911. évi március hó 28-án kelt 1910. P. 277/3. sz. ítélete. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a fölebbezésnek helyt ad, az I. biróság Ítéletét megváltoztatja. Megokolás: B. B. a Fegyver- és Gépgyár részvénytársaság b.-i gyárában 1908 február 18-ik napján balesetet szenvedett. A budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága 1908 október 6-ik napján 2.487/1908. szám alatt hozott határozatával igénylő részére 1908 április 25-ik napjától mindaddig, amíg az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága az állandó járadékot megállapítja, 65°/o-os