Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában

Munkásügyi Szemle 357 ség táplálkozása rosszabodott, mert a tejet és egyéb tápszereket a városba szállítják, a városban pedig az otthoni és a gyári munka egészségtelen volta képezi a hanyatlás legfőbb okát. Előbb-utóbb okvetlenül szükséges lesz, hogy úgy mint 1883-ban a szolgálatképességhez megkívánt követelményeket lejebb szállítsák. A tuberkulózis tárgyában tartott első osztrák oszágos értekezlet, amelyet Dr. Larisch János gróf elnöklete alatt álló választmány készített elő, Bécsben május 13. és 15-ike közt folyt le. A zárt tanácskozás alkalmával Prof. dr. Sternberg a tuberkulózisnak a nyilvános kórházakban való leküzdéséről beszélt és követelte, hogy a tuberkulotikusoknak a többi betegektől való elkülönítését tárgyazó 1904. évi rendeletet vigyék szigorúan keresztül és hogy terjeszszék ki a prophylaxist. Különösen szükséges, hogy a tartózkodási helyiségek javítását, az ápolószemélyzetnek a munka alóli hetenként egy napon át való felszabadítását és a szolgálati idő megfelelőbb beosztását sürgessük. A gyógyítás szempontjából szükséges, hogy a súlyos betegeket a gyógyíthatóktól elkülönítsükj a kórtermeknek naposaknak kell lenniök, az evő- és ivóedényeket pedig kellő módon tisztán kell tartani. Dr. E Löwenstein a tuberkulózisnak a szociális biztosításhoz való viszonyáról értekezett; követelte a rokkant biztosítás megfelelő megoldását és a betegség esetére való biztosításnak minden önállótlan keresőre kényszerítőleg való kiterjesztését. A legalacsonyabb néposztályoknál a családtagok biztosítását is kötelezővé kell tennünk. A törvénynek azonkívül olyan rendszabályokat is kell tartalmazni, amelyek a korai és alapos gyógykezelést is biztosítják. Dr. Taussig (Prága) központi tuberkulózis múzeum felállítását követelte. A nyilvános ülésen dr. Hamburger a gyermekkorbeli tuberkulózisról, dr. Pollak a csecsemőkről, dr. V. Schrötter az Adria partvidékének a tuberkulózis elleni küzdelemben való jelentőségéről, prof. dr. Sternberg a nagyvárosok tuberkulózisáról, dr. Reisinger a vidéken való tuberkulózis elleni küzdelemről, dr. Schiff a bécsi szövetkezeti betegsegélyzőpénztár viszonyairól és dr. Teleki a tuberkulózis szanatóriumokról beszélt. A nemi betegségek elterjedéséről. Dr. Dayet tollából érdekes szocial-hygienikus tanulmány jelent meg a >Zeitschrift zur Bekámpfung der Geschlechtskrankheiten* hasábjain. A munka anyagát a St. Pierre-kórházban 1902—1906-ig terjedő időközben kezelt 2500 megvizsgált és pontosan leirt syphilis eset képezi. A betegek a munkásosztály sorából kerültek ki, a férfibetegek száma 1156, a nőké 725. 1854 esetben friss infekció forgott fenn, 86-ban secundár-tertiár, 247-ben tertiar syphilis és 63-ban öröklött lues. Az infekciók maximuma férfiaknál a 24., nőknél a 21. évre esik. Az infekció keletkezése iránti kérdésekre 746 férfi adott feldolgozásra használható választ. Rendőri felügyelet alatt álló prostituált nőnél inficiálta magát 6"7°/o, titkos prostituáltaknál 23'5°/°, feleségnél 6"3°/i, viszonyból kifolyólag ir2°/o. De azt, hogy felügyelet alatt álló prostituáltaknál csak 6*7°/o inficiálta magát, korántsem szabad a reglamentacio javára betudni. Az ok az, hogy a felügyelet alatt álló nők igen kevesen vannak; 600.000 lakosra csupán 174 felügyelet alatt álló prostituált esik. Épp úgy nem szabad azt hinnünk, hogy a felügyelet kiterjesztése segítene a bajon. A szerzőnek igaza van abban, hogy a nemi betegségekkel való fertőzés főképen a titkos prostitúció számlájára irandó. »Ha tehát a bajon segíteni akarunk, a főfigyelmet a prostitúciónak erre a módjára kell fordítanunk; de az orvosság nem a megrendszabályozás, amelynek haszontalanságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy minden oldalról elitélik, hanem a kórházi kezelés igénybevételének megkönnyítése, az antisyphilitikus szerek ingyenes kiszolgáltatása. Nem kegyetlen rendszabályokkal, hanem humanitással kell eljárnunk azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akiken a társadalom segíteni nem tudott és akiket ő maga döntött bele a prostitúcióba.« A csecsemőhalandóság csökkenése Nürnbergben. A Nürnbergben 1905-ben rendszeresített csecsemőgondozás hatását egy nürnbergi kerületi orvos által összeállított statisztika a következőképpen világítja meg: Első életévében 1905-ben 25-4; 1906-ban 22; 1907-ben 20 9 ; 1908-ban 19'6; 1909-ben 19-6; 1910-ben 18'2°/o-a halt el a gyermekeknek. A csecsemőhalálozás arányszáma ennélfogva 7°/o-kal kisebbedett. Ezzel szemben 1907-ben Bajorországban az általános halálozás arányszáma 25,3°/o volt, még pedig városokban 22°/o, falukon 209°/o. üdülőotthonok kereskedők számára. Németországban néhány hét előtt sok kereskedelmi testület és a birodalom kereskedelmi és ipari életének legkiválóbbjai egyesületet alakítottak, > Német társaság kereskedők üdülő