Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában

Munkásügyi Szemle 355 Tudomásul vette végül az igazgatóság a gyógyfürdői szerződések ügyében az állami hivatal intézkedését, valamint azt a leiraiot, melylyel az állami hivatal a könyvtár beszerzésére vonatkozó határozatot jóváhagyta. A boszniai és hercegovinai betegsegélyző pénztár sarajevói osztálya a mult hó utolsó napján tartotta meg évzáró gyűlését 37 munkás és 16 munkaadó delegált képviseletével. A pénztárnak az elmúlt 1910. évben 8.599 tagja volt és pedig 7.746 férfi és 853 nőtagja. Foglalkozás szerint a legnagyobb számot az erdőmunkások, napszámosok és a téglamunkások tették ki. A kifizetett táppénz összege 64.649-5S K, a napok száma pedig 39.173 volt. Az összbevétel kitesz 191.505*43 koronát, melyből a munkásságra 127.670 32 K, a munkaadóra pedig 63.835*10 K esett. Az orvosokra kifizetett 25.499 63 K ; a gyógyszerszámla pedig 18.99370 K-át tett ki. Az adminístrativ költség 21.177*84 K-ra rúgott, egyéb kiadások címén pedig kifizetett 1.306 K át. A pénztár tehát az elmúlt esztendőben 49.985-89 K fölösleggel zárult. A német birodalmi biztosítási javaslatot elfogadták. A német birodalmi gyűlés befejezte a birodalmi biztosítási javaslat második és harmadik olvasásban való tárgyalását, letárgyalta és elfogadta az életbeléptetési törvényt is véglegesen. A terjedelmes javaslat tehát már törvénnyé vált. Még csak a szentesítés formalitásai vannak hátra. A szövetkezett pártok még a harmadik olvasásnál is rontottak a javaslaton. Nevezetesen leszállították az özvegyi járadékot s az úgynevezett Landkrankenkasse-kra vonatkozólag a gyermekágyasok segélyezését nem tették kötelezővé. Aminek az a magyarázata, hogy a Landkrankenkasse-kban a mezőgazdasági munkások, cselédek és más, az ipartörvény hatálya alá nem tartozó munkások fognak tartozni. Mindamellett valamelyes javítást is hozott még a harmadik olvasás. A biztosítási kötelezettség jövedelemhatárát ugyanis felemelték 2.500 márkára. Nem sikerült azonban az aggkori járadék igénykorhatárát 70 évről 65 évre leszállítani, habár ezen indítvány mellett a szociáldemokratákon kívül a szabadelvűek s a nemzeti liberálisok egyrésze is állást foglalt. A többség — mely ez esetben csak néhány főnyi volt — mindössze csak ahhoz járult hozzá, hogy 1915-ben a kormány tegyen előterjesztést a korhatár újabb megállapításáról. A nagy törvényhozási munka tehát be van fejezve, de kérdéses, hogy közmegnyugvást kelt-e. A jelek arra mutatnak, hogy az új törvény újabb elégedetlenséget és csalódást fog okozni az érdekeltek körében s bizonyos, hogy rövid idő múlva erőteljesen felhangzik a revízió követelése. A munkásbiztosítás kölcsönössége. A Németország és Svédország között most megkötött kereskedelmi szerződés kimondja, hogy a szerződő államok kötelezik magukat oly külön szerződések kötésére, melyek biztosítják a két állam polgárainak a más'k állam területén munkás biztosítási ügyekben a saját állambeliekkel való hasonló elbánást. Ily kikötés volt már az 1906. évi német-svéd szerződésben s ugyancsak meg van az 1905. évi osztrák-magyar-német s az 1904. évi német-olasz szerződésben is. A külön szerződések azonban (a német—olaszt kivéve) még mindezideig nem létesültek. Detegsegélyezés és balesetbiztosítás Svájcban. Svájc lakossága 1890-ben népszavazás útján felhatalmazta a szövetséget, hogy a meglévő betegsegélyző pénztárak figyelembe vételével törvényhozás útján előkészítse a betegsegélyezést és balesetbiztosítást. Amikor azonban e felhatalmazás alapján elkészült törvényjavaslatot népszavazás alá terjesztették, a svájci nép nagy szótöbbséggel leszavazta azt. A huszonkét kanton közül csak egyben szavazott a többség a javaslat mellett. A népszavazás után tiz nappal a betegsegélyző pénztárak mozgalmat indítottak és felszólították a szövetségtanácsot, hogy az első kudarc ellenére újra kísérelje meg hasonló irányú törvény megvalósítását. A szövetségtanács erre 1906 decemberében új törvényjavaslatot dolgozott ki, amely javaslat több mint négy évig vándorolt a különböző törvényhozótestületek között. Most végre kilátás van arra, hogy a javaslat nemsokára népszavazás alá kerülhet.*) Alapvető különbség a régi javaslattól az, hogy amíg az valamennyi »nem önálló« keresőre kötelezővé akarta tenni a betegség esetére való biztosítást, addig a mostani javaslat az önkéntes biztosítást javasolja. A mostani javaslat *) A javaslat részletes ismertetését lásd a Munkásügyi Szemle I. évf. 97. 1.