Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A fiatalkorú munkások védelme

s Munkásügyi Szemle alkotásra. És minél tovább haladunk e téren, annál fényesebben beigazolódik annak az aggodalomnak alaptalansága, hogy a munkásság sorsának javítása csak a gazdasági élet fejlődésének rovására történhetik, viszont annak a meggyőződésnek helyessége, hogy a termelés fellendülésének legfontosabb biztosítéka ellenkezőleg a munkásság szociális helyzetének javítása. A mi mérvadó politikusaink túlnyomó része végzetes tévedésben szenvedett eddig, mikor azt hitte, hogy az ipar fejlődése érdekében helyesen jár el, ha a fejlődés más egyéb feltételei hiányában, a liberalizmus fehér köpenyébe burkolódzva kiszolgáltatja legalább az alkalmazottakat a munkaadónak. Az erkölcsnek legfényesebb diadala a mi korunkban t. i. éppen annak beigazolódásában áll, hogy követelményeinek megvalósítása egyúttal az egyetemes gazdasági célszerűség követelményeinek megvalósítását is jelenti. A humanizmus szent nevében indult meg a mult században a munkásvédő törvényhozás és ma már nincs elméleti irányzat, nincs politikai párt a magukat gyökeres munkásvédelemre elszánt országokban, mely a gazdasági élet fellendülését első sorban ne a munka feltételeinek a munkát termelő ember javára is tekintettel levő szabályozásában, a társadalom fenmaradását biztosító, azt újra és újra megifjító emberanyag védelmében találná. A munkaügyi jog szabályozásának szüksége ezekben az államokban oly közhely már, melyet nem érintenek a konzervativimus, liberalizmus, radikalizmus, szociálizmus stb. jelszavai, olyan mint nálunk már pl. annak felismerése, hogy a kereskedelem biztonsága érdekében szükség van a kereskedelmi és váltójog, a mezőgazdaság érdekében a jelzáloghitelintézetek stb. szabályozására. A munkaadók azokat az áldozatokat, melyeket a munkásság sorsának javítására készségesen vagy kénytelenül hoznak, önmaguknak hozzák: így vásárolta meg magának Németország is, abszolút véve óriási, de az eredményekhez mérten jelentéktelen áldozatokkal páratlan ipari fellendülését. Elérkezett-e már nálunk nem a kényszerhelyzetből folyó, de a céltudatos, nagy szempontokból kiinduló, meleg szívből fakadó szociálpolitikai alkotás kora — ki tudná azt ma még megmondani. Eddig forró könnyeket hullajtottunk kivándorlóink után és alig vettük észre azokat, kik lábaink előtt a nyomor görcseiben vonagloítak, légvárakat építettünk az ipar fejlesztésnek és feláldoztuk az eszményért az embert, aki nélkül pedig az az eszményt nem érhetjük el soha. Eddig úgy voltunk a szociálpolitikával, mint a gyermek, ki nem kívánja még belső lelki szükségletből a művelődés örömeit, de kit kényszerrel kell az iskolába hajtani: így hajtottak bele nemzetközi egyezményeikkel a nyugati államok a munkásvédelembe, anélkül, hogy egy lépést is tettünk volna tovább, mint a meddig a nemzetközi egyezmény kötelez bennünket. Foszfor-tilalom, a nők éjjeli munkájának tilalmazása, a fiatal munkások védelme tekintetében kilátásban levő nemzetközi egyezmény előszeleinek hatása alatt a fiatalkorú munkások védelme jelzi ezt az irányt. A koncertben részt veszünk, a nyilvánosság előtt szerepelünk, de a hol megszűnik a szerep, a mint magunkra maradunk, megszűnik a művészet szeretete, annak gyakorlása is. Megváltozik-e ez az állapot valahára nálunk is, képesek leszünk-e végre magunk erejéből, becsületéből is részt venni azoknak a nemzeteknek munkájában, melyek közé egyebekben oly szívesen sorozzuk magunkat — és pedig nemcsak egy tetszés szerint kikapott példa szolgai utánzásával, hanem saját viszonyaink beható tanulmányozása alapján a részletekbe beható önálló munkával: biztosat e tekintetben állítani nem lehet. A jelek azonban kétségkívül kedvezők. A szociálpolitikai képzettség vagy legalább érdeklődés mind általánosabbá válik, a szó, mely sokáig a pusztában hangzott el, mind több megértőre talál és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatban cselekvésre serkentő tények hatása mindinkább visszatükröződik magának a parlamentnek és a kormánynak magatartásában is. Nagyon elmaradtunk, azért oly gazdag a programm, melyet a mult kormány ipartörvény-tervezete felölelt, azért