Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A főváros szociálpolitikai programmja

4 az utóbbi években a főváros vezető rétegeiben is örvendetesen terjedő szociális műveltség a közgyűlés jelentékeny részét a tanács reformterveinek amúgy is megnyerték. A jelenlegi polgármesternek egyéni befolyását a fővárosi szociálpolitika kialakulására mégis jellemzi az a gyors fejlődés, amelyet ez az irány a községi iskolaügy viszonylag szerény csirájából a községi lakáspolitika nagyszabású tervén keresztül addig a szinte teljes községi programmig vett, amelyben Bárczy István legutóbb a főváros jövendő szociálpolitikai terveit fejtegette. Viszont közéletünknek a szociálpolitika életbevágó kérdései iránt még fejletlen éizéke mellett szól az, hogy valamennyi napilapunk, a munkássajtót sem véve ki, éppen a polgármester beszédének a főváros szociálpolitikai programmját tartalmazó része felett suhant el. A »Munkásügyi Szemle« hivatásául tűzte ki azt, hogy a gyakorlati szociálpolitikai eszméit hazánkban ismertté és népszerűvé tegye. Azt hiszem, itt van a helye annak, hogy a napi sajtó mulasztását pótoljuk és amikor kedves eszméinket oly mértékadó helyről karolják fel, aminő a székesfőváros polgármesteri széke, néhány sorban megrögzítsük és méltassuk a nagyszabású magyar közhatalmi szociálpolitikának ezt a hajnalhasadását. A polgármester programmbeszéde társadalompolitikai szempontból két főrészre tagozódott. Az első részében a fővárosi közigazgatás ama feladatait fejtette ki, amelyek a lakosság egészének érdekeit érintik.. A második részében a szorosabb értelemben vett szociálpolitika, a községi munkáspolitika problémáit tárgyalta. Kétségtelen, hogy a községi háztartás egyensúlya, a közigazgatás egyszerűsítése, gyorsítása és takarékossága, a közművek kiterjesztése a város minden részére és a község kezelésébe való átvétele olyan szociális szempontok, amelyek e nagy és fejlődő város lakosságának jólétét a legközelebbről érintik. A polgármester kifejtette, hogy a gázművekkel szerzendő tanulságok, amelyeket a főváros 1910 december 15-én saját kezelésébe vett át, remélhetőleg kedvező hatással lesznek a községesítésnek megindított folyamatára. A viz, a csatornázás, a köztisztaság és a gáz után remélhetőleg rá kerül a sor nálunk is a lakosság egyéb elsőrendű szükségleteinek municipalizálására: a villamosságra, a közlekedésre, a szemétfuvarozásra stb. is. A szociális szempont igen erősen domborodott ki a polgármester városfejlesztési terveiből. Eddig a főváros terjeszkedését úgyszólván kizárólag a magánosok anyagi érdekei vezették. A polgármester a jövőben nem akar megelégedni egyes városrészek községi rendezésével, hanem meg akarja teremteni a városfejlesztés egyetemes közhatósági irányításának és evvel a lakáskérdés gyökeres megoldásának alapjait is. Ezek között fősúlyt helyez egy általános városrendezési és szabályozási tervnek a kidolgozására. Csak ily terv alapján lesz módjában a hatóságnak a főváros egyes részeit sajátos rendeltetésüknek megfelelő módon kiépíteni és egymással szerves kapcsolatba hozni. Az ilyen nagyszabású városépítő programmot azonban csak akkor lehet majd célszerűen és gazdaságosan keresztülvinni, ha a törvényhozás a fővárosnak célszerű és modern szociális elveken nyugvó kisajátítási és telekrendezési törvényt bocsát a rendelkezésére. A harmadik alapját az egészséges városfejlesztésnek, az építési szabályzat reformját a polgármester a maga részéről a szakkörök bevonásával tartott ankét tanácskozásai alapján már előkészítette és most a Közmunkák Tanácsán múlik az, hogy ez a reform mielőbb életbelépjen. Óriási elvi fontossága van a polgármester ama kijelentésének, amely egy nagyszabású községi telekpolitika inaugurálására vonatkozik. A telkekre vonatkozó hiteles nyilvántartás alapján a polgármester azt a telekpolitikát tartja a rendszertelen fejlődés és egyesek javát szolgáló teleküzérkedés kiküszöbölésére alkalmasnak, amely a főváros külső részein, főleg a balparti részeken a telkeket a főváros tulajdonéba juttatja. A fővárosnak csak ekkor lesz módja arra, hogy nagy városrészeket előrelátóan és célszerűen szabályozzon, emellett a közparkokra, nyilvános terekre, középületekre stb. szolgáló területekről kellő mértékben