Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 4. szám - A polgári perrendtartás szociális szempontjai. 1.[r

110 Munkásügyi Szemle már végső fokban ítél (Prtts. 476. §. 2. bek.). A 100 K havi fizetéssel felfogadott segédet a gazda kilöki; ez két heti felmondási időre 50 K-t követel. A munkaadó azzal védekezik, hogy a segéd megtagadta kötelezettségei teljesítését; viszont ez ezt beismeri, de előadja, hogy ezt azért tette, mert azok egészségére súlyos veszedelemmel jártak, vagy más oly okkal, mely őt a szerződés rögtönös felbontására jogosítja. Megannyi súlyos kérdés, mely a gyakorlott birói fejet is megviseli. S az az 50 K annak a segédnek nagy summa, nem is szólva arról, hogy jövendő előhaladása, boldogulása elé mily akadályt gördít, ha bíróilag meg van állapítva, hogy jogosan bocsátották el. Nem tesz kivételt a törvény a kártérítési perekkel sem, melyek gyakran a legbonyolultabb jogkérdéseket vetik felszínre. Előttem folyt le egy kis összegű kártérítési per, melyet egy gyári munkás indított a »bizalmiférfiak« ellen azon az alapon, hogy a munkaadót az ő elbocsátására birták — állítólag sztrájkkal fenyegetvén — azért, mert megtagadta abbeli kívánságukat, hogy a »Népszavá«-ra előfizessen. Képzeljük el ezt a pert — a községi biró szobájában! Rátérek talán más alkalommal arra, mily kevés gondot fordít a Prtts. a kisebb polgári perekre általában; most csak arra akartam utalni, hogy ezek mostoha sorsában a szolgálati viszonyból eredő perek nagy része is osztozik. Mindaddig, amíg ezek a perek az őket megillető szakbiróság elé nem tartoznak — s ki tudja, mennyi víz fog lefolyni addig a Dunán — : azokat, mondjuk már a pertárgy értékére tekintettel, a törvényszék hatáskörébe kellett volna utalni; de a legkevesebb, amivel beérhetjük, az, hogy ezek az ügyek vétessenek fel ama kivételek közé, melyeket a 758. §. taxatíve kiemel a községi bíróság hatásköre alól. Ne higyjük, hogy ezzel a munkabérkövetelést valami különös, azt meg nem illető kedvezményben részesítjük. A munka nem árú, nem tárgya a javak forgalmának, hanem a társadalom tagjainak tevékenysége, társadalmi funkció, melyet ha a társadalom tagja más részére végez, azt a társadalom részére végzi, s a munkadíjban az ő társadalmi ellátásának eszközét kapja kézhez. A munkadíj a munkavállaló tartásának esedékes részlete, amely tartási kötelezettséget a társadalom elvállalja akkor, amikor a javak szabad forgalma, a szabad kereset elvi alapjára helyezkedik. A munkabérkövetelés ehhez képest kívül esik a javak forgalmának körén és abba a sphaerába tartozik, amelyben az egyénnek társadalmi szerepe, funkciójának személyi biztosítékai nyernek szabályozást. A munkabérkövetelés iránti per ebben az értelemben nem vagyonjogi, hanem személyjogi per, s a vagyonjogi forma csak olyan köntös, amilyeneket például más, nem-vagyoni érdekek körül folyó pereknél is éppen az imént láttunk. Mint ilyen pedig minden garanciára érdemes, melylyel a törvény a személyiség oltalmára irányuló pert körülveszi. Amikor e perek számára a magasabb birói fórumok elé vitel lehetőségét posztaláljuk, csak az azok jogi és társadalmi jelentőségének megfelelő elbánást kívánjuk részükre biztosítani. IV. Mosolyognom kell, valahányszor azt a szívósságot látom, amellyel idejüket és okukat multa jogszabályokat életben tart az emberekben dolgozó tehetetlenségi erő, a gondolkodás nélküli utánzás ösztöne. A sommás eljárásról szóló törvény is,a Prtts.is az előzetes végrehajthatóság kedvezményében részesítik egyrészről az utas, másrészről a fogadós, szállásadó, fuvaros vagy hajós közt az elszállásolás, ellátás és utazás alkalmából keletkezett pöröket (415. §. 5. pont, utalással az 1. §. 2. g) pontjára). Értem még valahogy azt, hogy a szállásadó stb. gyorsan járhasson el az utassal szemben, akinek vagyoni és egyéb viszonyait nem ismeri, s aki a per jogerős befejezéséig hetedhét országon túl lehet. De nem értem, miért kell kedvezni az utasnak, aki a legtöbb esetben milliós vállalattal áll mai nap szemben, s miért kell az ő követelésének is privilegizáltnak lenni? Már pedig: lex non dis-