Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Budapest kórháznyomorusága kulturbotránynyá kezd válni

Munkásügyi Szemle 95 zást és nem utoljára a nők nagy szégyenlőségérzetét a kultúra eszközeivel le nem fegyverezhetjük. De hátha amikorra a kultúra ily magas fokára kerül a munkásosztályunk, a nőket egyáltalán a gyári munkától eltiltják és ők, miként a régi szép időkben, csak a családi élet ápolásában látják majd főfeladatukat ? ~ Dudapest kórháznyomorusága kulturbotránynyá kezd válni. A mentők leteszik a súlyos beteget a kórház kapujában és elmenekülnek, hogy kényszerhelyzetbe hozzák a kórházat. De a kényszerhelyzet sem kényszerítheti ma már a kórhazigazgatóságot, hogy új beteget vegyen fel. Telve minden kórház, zsúfolva minden kórterem. Pótágyak sem férnek már be. 700 beteg befogadására épült kórházban 1.100 beteget ápolnak. Az orvosi személyzet elégtelen, az ápolószemélyzet kimerült. Mi az oka ennek a megdöbbentő jelenségnek? Első oka az, hogy a kórházszükséglet folyton nő. Nemcsak a népesség szaporodásának arányában, hanem más okból is. Az orvostudomány fejlődésével az egyes szakmák mindjobban specializálódnak. A betegápolás maga is tudománynyá lett. Sok beteg pusztul el otthon, ki kórházban, kellő ápolás és műtét vagy kezelés segítségevei meggyógyulhatott volna. Az általános műveltség terjedésével ez a tudat mind általánosabbá válik; az előítélet a kórházi ápolás ellen, mely széles néprétegekben megvolt, lassanként eltűnik. Nagyobb városokban súlyos betegség esetén már azok is keresik a kórházi ápolást, kiket nem a nyomorúság, a föltétlen szükség kerget oda. Ennek a növekvő szükségletnek kielégítése nemcsak elsőrendű kötelessége minden kormányzatnak, hanem egyenesen a közlelkiismeret kérdése. De nálunk a kórházszükséglet fokozódásának természetes tényezőin kivül még egy fontos tényezőre kell rámutatnunk. A lakásviszonyok Budapesten tűrhetetlenek. A pauperizmus embergyilkos hatása talán sehol sem olyan szembetűnő, mint Budapest tömegszállásain. Az elmúlt évek járványai arról szomorú tanúságot tettek. Budapest lakosságának legnagyobb részére a kérdés úgy áll. hogy komoty betegség esetén az egyetlen lehetősége a gyógyításnak a kórház. Budapesten körülbelül 60.000 az ágyrajárók száma. A cselédek száma majdnem ugyanannyi. Ezek ha betegek, az utcára kerülnek, vagy a kórházba. Ha van hely a kórházban. Budapest lakásviszonyai, népességének rossz gazdasági és műveltségi viszonyai tehát mesterségesen fokozzák a kórház szükséglet természetes növekedését. Szerencsétlen közviszonyaink, az irányító tényezők szerencsétlen függése kiszámíthatatlan napi áramlatoktól és jelszavaktól okozzák, hegy elsőrendű szükségletei a lakosságnak kielégítetlenek maradhatnak, hogy a közvélemény politikai pikantériákkal, a nagyhatalmi állás követelte ezermilliók hováfordításával foglalkozik, míg Budapest lakosságának kórháznyomorúsága hallatlan kulturbotránynyá fajul. A tuberkulózis leküzdésének jelen állása Németországban. Felnőtt tüdőbetegek számára Németországban 99 népszanatórium működik. Ezek együttvéve 11.066 ágy fölött rendelkeznek. Ezenkivül 34 magánintézetben 2.013 ágy van, úgy, hogy egészben 13.079 ágy áll felnőtt tüdőbetegek rendelkezésére. Ha az átlagos szanatóriumi tartózkodást három hónapra vesszük, akkor Németországban évente 52.000 tüdőbeteg kezelhető szanatóriumban. Ezenkivül 18 gyógyintézetben 695 agy áll rendelkezésre kifejezett tuberkulótikus gyermekeknek és 79 gyógyintézet 8.329 ágygyal oly gyermekek részére, melyeknél csak a tuberkulózis gyanúja és veszélye áll fenn. Ezen utóbbi gyógyintézetek egy nagy része azonban csakis a nyári hónapokban van nyitva. Ezenkivül létezik még 15 üdülőhely, hol tüdővészeseket felvesznek. A gyógyintézetek anyagának kiválasztása 7 megfigyelő állomáson történik. Külön ápolóintézetek előrehaladott tüdővészesek részére 25 van, azonkívül 224 tüdőbetegeketgondozó és 537 tuberkulózis-bizottság, mely hasonló célokat szolgál, mint a gondozóintézetek. Maga a Németbirodalom 1908-ben 120.000 márkát költött a tuberkulózis leküzdésére, de a munkának és a költségeknek sokkal nagyobb részét az állami hatóságok, a községek, biztosítópénztárak és karitatív egyesületek viselik. A tüdővészellenes rendszabályok sikere már a statisztikában is kimutatható. Németországnak 300 oly városa van, mely 15.000-nél több lakost számlál. Ha ezen városi népesség összességét vesszük, akkor 100.000 ember közül tuberkulózisban elhalt 1905-ben 222"6, 1906-ban 202'7, 1907-ben 197 7 és 1908-ban 192'1.