Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Az iszákosok gondozó-intézetei

Munkásügyi Szemle 85 a beteget reá kell birni, hogy elegendő hosszú időre vétesse fel magát valamely intézetbe és meg kell szerezni azon anyagi eszközöket, amelyek az intézeti kezelésre és a kezelésnek tartama alatt a családnak ellátására szükségesek. Igen fontos feladata az intézetnek a gyógyult alkoholbetegek számára való munkaközvetítés. Ilyen pedig alkalmas és elégséges mennyiségben főképen a városi üzemek támogatása által lesz elérhető már azért is, mert ezekben a gyógyult betegek absztinenciájának ellenőrzése feltűnés nélkül és leghatásosabban vihető keresztül. Hiszen senki előtt sem ismeretlen, aki az iszákosok gyógyítása terén valaha működött, hogy mily rendkívül gyakran semmisül meg a kivívott győzelem a környezetnek balgasága és nem ritkán rosszakarata folytán; a szakadatlan kísértések, amelyekbe a gyenge akaratú üdülő beteg jut, társainak, sőt hozzátartozóinak kötekedése és gúnyolódása rendkívül nehézzé teszik reá nézve a feltétlenül szükséges teljes absztinenciának keresztülvitelét. Rendszerint rövidebb vagy hosszabb idő múlva annyira gyógyultnak érzi magát, hogy azt hiszi »mértékletes« maradhat és újból elkezd inni és rövid időn belül újra beleesik a betegségbe. A dolgok ilyetén folyása ellen az egyetlen, azonban, sajnos, még mindig ki nem elégítő védelmet valamely szorosan szervezett absztinensszervezethez való tartozandóság nyújtja. A gondozó-intézetek a gyógyintézetekbe való utalásnál jó szolgálatot akkor tehetnek, ha a beutalást minden néven nevezendő hosszadalmas formaságok nélkül vihetik keresztül, mint ahogy ez Németország némely vidékén már meg is van, ahol a betegpénztárak kötelezték magukat arra, hogy az ápoltnak elhelyezéséért járó költségeket akkor is viselik, ha még csak ennek megtörténte után értesülnek a már végrehajtott beutalásról. Ennek a rendszabálynak azért van kiváló értéke, mert nem egyszer megesik, hogy a beteg a gyógyintézetben való ellátására vonatkozó beleegyezését a különböző fórumokkal való hosszadalmas tárgyalások folyamán, amelyeknek az elhelyezést meg kell előzniök, újból visszavonja. További feladata a gondozó-intézeteknek minden megfelelő esetben az alkoholista gondnokság alá helyezésének megindítása. Sajnos, a fennálló törvények ezen gyakran egyetlen megokolási módot nagyon megnehezítik. Amennyire lehetséges, gondoskodjanak a gondozó intézetek a betegek és családjaik érdekében arról, hogy a gondnokság alá helyezés ne csak akkor következzék be, amikor a beteg már kriminális útra tévedt, hanem olyankor, amikor még kedvezőbbek a kilátások. A gondnokság alá helyezésnek azért van nagy értéke, mert lehetségessé teszi a gyógyintézeti kényszerelhelyezést, ami súlyos esetekben az egyetlen reményt nyújtó eszköz. A dr. Knust által felvetett programmban a gondozói tevékenység mellett a megelőzés is jelezve van, amelynek elérésére röpívek és röpiratok szétosztása szolgál. Azonban az eddig berendezett gondozó-intézeteknek legtöbbje eltekintett attól, hogy működési körét ebben az irányban is kiterjessze és mi is csak azt tanácsolhatjuk, hogy ettől a működéstől álljanak el. Az ivási szokások ellen való küzdelemnek rossz szolgálatot tesznek azok, akik azt az iszákosok kérdésével együtt akarják megoldani; éppen azokban a körökben, amelyekben az alkoholélvezetet még mindig a tradíció és szokás által szentesített nimbuszszal veszik körül, keltene legnagyobb megütközést, ha ott világosítanák fel őket, ahol az iszákos emberekkel ex offo foglalkoznak. Ezzel szemben nagyon gyümölcsözőnek látszik a tanácsadóhelyeknek egy másik működése: az t. i., hogy hatáskörüknek nagyobbodásával mind több és több betekintést nyernek az iszákosság elterjedésébe, hogy nyilvántarthatják az alkoholbetegeket és ezzel együtt az iszákosság által okozott nyomort és végül, hogy vizsgálataikból és feljegyzéseikből további tevékenységükre nézve igen hasznos statisztikai és tudományos anyagot nyernek. Minden jól vezetett gondozó-intézetben minden egyes esetben