Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Törvényjavaslat a nők éjjeli munkájának az eltiltásról

Munkásügyi Szemle 77 órával való rövidítését és egyúttal kimondja, hogy kivételes körülmények között ugyanez történhetik bármely a törvény hatálya alá tartozó üzemben is. íme egy rejtett ajtó, melyen keresztül olcsóbban és a három évi átmeneti idő igénybevétele nélkül is el lehet jutni majd ahhoz a célhoz, hogy — igaz csak évenkint 60 napon keresztül — le lehessen a nők éjjeli pihenőjét szorítani mindenütt, ahol a vállalkozók azt kívánatosnak tartják, mert hiszen a »kivételes körülmények« igen könnyen meg lesznek találhatók. A 4. §. a gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat és félgyártmányokat feldolgozó üzemek részére statuálható kivételt állapítja meg és pedig oly módon, hogy az ellen panasz valóban nem emelhető — már t. i. a vállalkozók részéről. A kereskedelemügyi miniszter ugyanis felhatalmazást nyer ebben a szakaszban arra, hogy az egész országra kiterjedő hatálylyal kiadandó rendelettel megengedje a nőalkalmazottaknak az év bizonyos szakában vagy az egész éven át éjjel való foglalkoztatását. A miniszter köteles a rendelet kiadása előtt a kereskedelmi és iparkamarákat meghallgatni és így ezekre a munkaadói testületekre lesz bizva annak az elbírálása, vájjon tényleg oly szükséges-e a tilalom felfüggesztése az egyes iparágakban, hogy érdemes ezért a nők éjjeli munkáját tovább tűrni. Legalább is következetességből az országos ipartanács munkásügyi osztályát is meghallgatandónak kellett volna jelezni, mire az 1907. évi XLIV. t.-cikk 12. §. b) pontja egyenesen alapot nyújt, bár nem nagyon sok a bizalmunk az iránt, hogy ezzel a munkások sokat nyernének. De a szakasz korlátot is állít fel ily esetekben a nők éjjeli dolgoztatását illetőleg. Kimondja, hogy ezekben az üzemekben a nők munkaideje heti hatvanhat óránál és az éjjeli munkaidő naponkint 10 óránál több nem lehet. Tehát itt a 10 órás éjjeli pihenő helyébe egyszerűen az éjjeli 10 órai munka lép. Az egy napra eső munkaidő átlag 11 óra, melyből 10 óra éjjel tölthető el! És még a szakaszok felváltásáról sincs semmi intézkedés! Reméljük, hogy azok a »tovább menő részletes« intézkedések, melyekről a szakasz harmadik bekezdése szól, a javaslatnak a munkaadókkal szemben tanúsított bőkezűségét némileg ellensúlyozzák, bár alig lehet ez irányban sok bizalmunk a kibocsátandó rendeletekkel szemben, mert ott, ahol a kormány a törvény feltétlen tilalmára nem hivatkozhatik, igen nehéz az érdekelt iparosok követeléseinek ellenállni, amint azt p. o. a vasárnapi munkaszünetről szóló érvényben levő rendelkezéseink is mutatják, melyekben a törvény általánosságban mozgó fogalmazása folytán a kereskedelemügyi miniszter egymásután adta meg a szünet felfüggesztésére az engedélyt. Épp ezért a legcélszerűbb volna ezeket a »tovább menő« korlátokat legalább részben magába a törvényjavaslatba felvenni és a csoportok váltását itt megfelelően szabályozni. Mennyivel máskép jár el Németország ebben a kérdésben. Az 1910. évi november hó 25-én kelt rendelet értelmében*) a főzelék- és gyümölcskonzerváló iparban csupán 16 éven felüli munkásnők legfeljebb évenkint 60 napon keresztül naponkint, igaz 13 órán keresztül, de csak oly módon foglalkoztathatók, hogy munkaidejük reggeli 41/2 óra előtt nem kezdődhetik és este 10 órakor bevégzendő, az éjjeli pihenőnek pedig 81/2 órának kell lennie. A halkonzervek előállítására nézve az ugyanakkor kelt rendelet még előnyösebben intézkedik, midőn ismét 16 éven felüli nőknek 13 órán át oly módon való foglalkoztatását engedi meg, hogy a munka csak reggel 6 órakor kezdhető és este 10 órakor befejezendő, tehát az esti 10 és reggel 6 óra közti idő (egy órával tehát több mint az egyezményben kimondott 10-től 5 óra) okvetlenül a nők éjjeli nyugalma részére biztosíttatik. A tisztogatási munkákra továbbmenő intézkedések tehetők és a halkonzervek készítésénél egy más irányú kivétel is engedhető. Amidőn a törvényjavaslat 5. §-a az erőhatalom vagy elemi csapás által okozott üzemmegszakítások megelőzése vagy megszüntetése, avagy *) Bulletin des intarnationalen Arbeitsamtes IX. köt. 81—83. old.