Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Szaktanácskozás Ausztriában a gépkocsivezetők munkaviszonyának törvényes rendezéséről

Munkásügyi Szemle 73 A pénztár e megállapított tények dacára nem hajlandó az 1907 július 8-tól 1907 szeptember 16-ig történt kezelés költségeit viselni, mert Sch. J. már beteg volt, mikor a biztosítási kötelezettség alá eső foglalkozásba lépett és beteg maradt munkája tartama alatt az 1907 július 8-i kezelésig is. Előadta álláspontja indokolására az M. helyi betegsegélyző pénztár, hogy igénylő 1907 április 1-étől dr. Th. gyakorló orvosnál M-n hetolinjectiós kezelés alatt állott. Sch. J. tehát nem 1907 július 8-án betegedett meg, hanem már 1907 április 1-től szakadatlanul'beteg volt. A betegsegélyző pénztár ezen álláspontja, hogy t. i. Sch. J. pénztári tagsága kezdetén beteg volt, nem áll meg. »Betegséginek tekintendő a balesetbiztosítási törvény értelmében, valamint a joggyakorlat szerint valamely külsőleg kifejezésre jutó szabályellenes állapot, melynek megszüntetésére orvosi kezelés szükséges, vagy amely a kereseti képességet lényegesen hátrányosan befolyásolja. A betegség* utóbbi eleme a jelen esetben fenn nem forog, amennyiben Sch. J. 1907 április 12-től 1907 július 8-ig munkáját akadálytalanul végezhette. Abból, hogy orvosi kezelést vett Sch. J. igénybe, nem következik a »betegség fenforgása, mert az orvosi kezelése nem már meglévő szabályellenes állapot megszüntetésére vagy enyhítésére vette igénybe. Oly orvosi ténykedés, melynek célja valamely fejlődésben levő betegség továbbfejlődésének megakadályozása, lényegében prophilaktikus jellegű' Itt is orvosi kezelés nem a »betegség« folytán vétetik igénybe, hanem azért, hogy a betegség kifejlődése megakadályoztassék. Dr. Th. orvos észleleteiből tényként megállapítható, hogy a gyógykezelés kezdetén 1907 április 1-én a tüdő tuberkulotikus megbetegedése nem volt megállapítható, a tuberkulotikus megbetegedés csak 1907 július 8-án állapíttatott meg. Minthogy pedig a betegsegélyző pénztárak kötelesek a tagjaik betegségéből eredő költségeket megfizetni, az 1907 július 8-tól 1907 szeptember 16-ig történt kezelés költségei, minthogy a betegség a munkaviszony tartama alatt lépett föl, M. helyi betegsegélyző pénztárt terhelik. II. A m.kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1909 szeptember 29-én kelt 1909—9/11, sz. ítélete. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a felebbezésnek részben helyt ad A hivatal azt a jogkérdést is megfontolás tárgyává tette, vájjon igénylő, ki a segélyezési igénynek egyik tényalapját képező alkalmaztatásának kezdetén, sőt már ezen alkalmaztatás előbb sem volt egészséges, tarhat-e általában segélyezésre igényt. Jelen esetben a felvetett kérdést igenlőleg kellett eldönteni. A hivatal a felvetett jogkérdés szempontjából tudniillik mindenekelőtt azt a törvényalkotott különbséget vette figyelembe, hogy mig az önkéntes biztosításra jogosítottak legtöbbje a 7. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében a pénztári tagok közé való felvétel előtt orvosi vizsgálatnak vethető alá, addig a biztosításra kötelezett alkalmazottnak pénztári tagsága nem függ előzetes orvosi vizsgálattól, hogy ennek következtében a munkásbiztosítás céljával és szociális jellegével nem volna összeegyeztethető, ha azok, akik noha nem teljesen egészséges — de munkabíró szervezettel, pusztán annak lappangó bajával magukat egészségeseknek tartva, hosszabb időn keresztül jóhiszeműen munkában állanak és a biztosítási intézmény terheit kényszerűleg viselik, a betegség kitörésekor a terhek ellenértékének élvezetéből megfosztatnának. A hivatal azt találta megállapíthatónak, hogy igénylő, ki a munkábalépés idejében egészségesnek, munkabírónak tartotta magát és hónapokon'át végezte az üzembeli teendőit, aki ellen semmiféle bizonyíték föl nem merült abban az irányban, hogy betegsége munkábalépésekor már kitört — nem pedig pusztán igénylő tudta nélkül lappangó módon volt meg s aki ellen nemcsak bizonyíték, de gyanuadat sem merült föl arra, hogy pusztán csak a pénztár segélyezésének kikényszerítése céljából csalárd károsítási szándékkal lépett volna munkába, jogosan támaszt segélyezésre igényt. Természetesen máskép volna eldöntendő az eset, ha a munkásbiztosító pénztár megkárosítására irányuló csalárdsággal állana a bírósággal szemben. * Ugy a bajor közig, bíróság mint az állami munkásbiztosítási hivatal idézett ítéletei nem döntik el elvileg a munkásbiztosítási hivatal ítéletében különben felvetett azt a kérdést, hogy az a pénztári tag, >ki a segélyezési igény tényalapját képező alkalmaztatásának kezdetén nem volt egészséges, tarthat-e általában segélyezésre igényt*.