Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - A munkásbiztosító pénztárak végleges átszervezése

64 Munkásügyi Szemle sok együttes biztosítási átvett. Ennek következtében a biztosító intézeteknél az 1908. év végén ezen üzletágban mindössze 52.637 egyén volt biztosítva, szemben az 1907. évi 286.807 biztosítottal, a biztosított összeg pedig az előző évi 348-0 millió korona helyett, csak 97'0 millió koronát tett. A biztosítások ezen neménél is a külföldi intézetek vannak fölényben, amennyiben a biztosítottak összes számából 36.542 egyén (69-4°/o), a biztosítási összegből 49'3 (50'90/o) millió korona esett rájuk. A káresetek száma 2.640 volt s kifizetésre került összesen 214.000 korona, melyből 79.000 korona betegség, 64.000 korona munkaképtelenség s 71.000 korona haláleset folytán folyósított fizetésekre esik. A biztosítottak foglalkozás szerinti megoszlását tekintve, a biztosítottaknak majdnem fele — 24.077 — gyári munkás volt, 2.827 a bányamunkások száma s 25.733 egyéb foglalkozási csoportból került ki. Osztrák vélemény a magyar munkásbiztosításról. Az »Arbeiter­schutz" című bécsi szaklap egyik mult évi száma írja a következőket: „Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár 16327. szám alatt körlevelet intézett az összes kerületi és ipartestületi betegsegélyző pénztá­rakhoz, a törvény 100. §-ának 3. és 4. pontja alapján az orvosi rendelések nyil­vántartása és felügyelete tárgyában. A körirat követeli, hogy minden pénztári orvosról nyilvántartási ív készíttessék és a pénztárak kötelezzék az orvosokat, hogy minden receptet és más rendelvényt saját bélyegzőjükkel lássanak el, amely bélyegző közepén ugyanaz a szám legyen, a mi az orvos nyilvántartási számának megfelel. A kerületi pénztárak orvosai kerek, az ipartestületi pénztárak orvosai négyszögletű bélyegzőt használnak. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balese­biztosító Pénztár igazgatóságának ez a rendelkezése a magyar szociálpolitikusok azon eszközei közé tartozik, amelyeknek csak az a célja, hogy az államosított betegsegélyezés egész tehetetlenségét leplezze. Magyarországon ugyanis a keresz­tény szociálista munkásellenségek törekvései megvalósultak, ott már a munkás­biztosítás annyira-amennyire államosítva van, de úgy is néz ki." Csodálatos, hogy a különben komoly és megbízhatóan szerkesztett szaklap ily gúnyosan, kicsinylőleg nyilatkozika magyar munkásbiztosításról. Annak tulajdonítható ez, hogy a magyarországi viszonyokról külföldre semmiféle hírszolgálat nincs, a pénztárak és az országos pénztár kiadványai mind csak magyar nyelven jelennek meg, a külföldi sajtó tehát rá van utalva azokra a tendenciózus tudósításokra, amelyekhez itt-ott éppen hozzájut. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak minden­esetre gondoskodnia kell, hogy évi jelentéseinek kivonata legalább német nyelven is megjelenjen és a külföldi érdekeltségnek és szaksajtónak rendelkezésére bocsát­tassák. A nemzetközi szociális biztosítás ügyének előmozdítása céljából a különböző kulturállamokban az 1908. évben alapított bizottságok a mult év végén tartották első tanácskozásukat Párisban. A tanácskozás tárgya egyfelől a szer­vezet kiépítésének kérdése, másfelől pedig a folyó év szeptember havában Haagába egybehívandó nemzetközi konferenciának előkészítése volt. Ez a konfe­rencia főleg az állami hozzájárulás problémájával, a biztosításnak és a szegény­ügynek egymáshoz való viszonyával, továbbá az orvosi szolgálatnak és kivált a betegségek megelőzésének kérdésével kiván foglalkozni. A párisi tanácskozáson a német küldöttek jelentéseikben rámutattak a német munkásbiztosításnak hatására, kivált a gümőkór ellen való küzdelemre és általában az egészségügy előmozdítására. Posadowsky gróf pedig kiegészí­tette a jelentéseket azon összefüggés kimutatásával, amely a munkáslakások fejlő­dése és a munkásbiztosítás között érezhetővé válik. Aggkori nyugd j Angolországban. A pénzügyi kormány mult év október 25-én nyújtotta be az alsóházban hivatalos jelentését az aggkori ellátásról szóló törvény végrehajtásáról, hatályának első 4 hónapjában. Mind a becslések, melyek a nyugdíjasok számára és az aggkori nyugdíj költségeire vonatkoztak, messze alatta maradtak a valóságnak. 1909-re erre a célra 6-5 millió fontot állí­tottak be a költségvetésbe, amely összegből 570.000 ember részesült volna segély­ben. 1909 szeptember 30-án Angolországban és Walesben 421.432 volt a nyug­díjasok száma, Skótországban 75.134, Írországban 186.202, együtt 682.768 nyug­díjas. A kifizetett összeg eddig már 6,063.658 font volt. Az egyesült brit királyság­ban 45 millió lakos közül 700.000-re tehető ama 70 évnél öregebb emberek száma kik aggkori nyugdíjat húznak. Ez az összességnek V5°/o.

Next

/
Thumbnails
Contents