Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - A családi tűzhely felé

Munkásügyi Szemle 53 rótt semmi új terhet a bányavállalkozókra, tehát nem is volt rá oka, hogy más oldalon könnyítsen rajtuk. A törvény alapcélja kétségtelenül az volt, hogy a veszélyes üzemek munkásait az eddiginél fokozottabb védelemben részesítse. A bányászás bizonyára veszélyes üzem, sőt a legveszélyesebbek egyike: Resica, Ajka, megdöbbentő' bizonyságot tesznek erről. Feltételezni sem lehet egy „szociális" irányú törvényről, hogy noha éppen a legveszélyesebb üzem munkásait, sajnos, semmi előnyben nem részesítette: őket ellenkezőleg, még meglévő jogaikból is kiforgatni kívánta volna. Ez az eredmény egyenesen fonákra fordítása a törvény alapcélzatának és így a méltányos törvényértelmezés szempontjából elfogadhatatlan. /A családi tűzhely felé. Irta: dr. Ferenczi Imre. A Magyar Színházban jelenleg három egy felvonásos darabot játszanak. Közös címük: »A családi tűzhely.« A modern családi életnek néhány erkölcsi fogyatékosságát ironizálja bennük szerencsés készséggel a szerző. Az első a vidéki kisiparos, a második a budapesti középpolgár, a harmadik a nagyburzsoá otthonából meríti a tárgyát. De a nagyvárosi munkásember »családi tűzhelye« hiányzik a csomóból. Pedig az is bőséges anyagot szolgáltathat a paródiának, a szomorú, a véres iróniának. És mégis Biró Lajos tapintatára vall, hogy ezt a milieut nem illesztette bele az egyfelvonásosainak a keretébe. Mert ebből a milieuből nem vígjátéki hangulat árad ki, mint a többiből. Ebből komoly drámák és szörnyű tragédiák fakadnak: ez a »családi tűzhely« teljes negációja. Az átlagos budapesti lakás nem a családi boldogság színhelye, az otthon, amelyben a dolgos ember megpihen és felüdül napi teendői után, hanem az az igen gyakran idegen szoba- és ágybérlőkkel túlzsúfolt tömegraktár, amely a nagy népbetegségeknek, a legveszedelmesebb ragályoknak, a tüdővésznek, az alkoholizmusnak, a prostitúciónak, a testi és lelki elsenyvedésnek valóságos melegágya. A szelídebb érzések és a magasabb röptű törekvések épp oly kevéssé fakadhatnak ebből a környezetből, mint ahogy nincs ott tere a biztos mérlegű, okos magánháztartás erényeinek, a takarékosságnak és az előrelátásnak. A nembánomság, az önmeghasonlás, a könnyelműség, a házzsártosság és a minden fennálló ellen könnyen felszítható forradalmi gyűlölet az, ami ebből a milieuből szükségképpen kisarkad és a szegény ember »családi tűzhelyét« a kellemetlen gondolatok és a sivár hangulatok lehetőleg kerülendő boszorkánykatlanává teszi. Ennek a családi tűzhelynek a reformja a maga eredeti mintaképe felé az, amit a lakásreform céloz. Ezért ez az egész szociálpolitikának egyik alapvető feladata. Vannak szanatórium-egyesületeink, amelyek a gümőkór ellen a posteriori küzdenek, amikor minden héten sokkal több tüdő-