Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 19. szám - Munkásviszonyok Ó-Egyptomban

620 Munkásügyi Szemle Herodotos után utazta be Egyptomot, feljegyzi, hogy egyetlenegy pyramis építése 360 ezer ember munkáját foglalta el 20 éven keresztül. Még a nagy pyramisbámuló: Bunsen (Aegypten II. 176.) is megjegyzi, hogy »a nép nyomorúsága ezen óriási alkotmány építése következtében még nyomasztóbb lett« és elismeri, hogy abban »népleigázók csontjai pihennek, akik két nemzedéken keresztül százezreket gyötörtek napról-napra agyon«. Ezek a pyramisok mutatják legjobban, hogy mily olcsó volt az emberélet moraliter is. Talán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy manapság nincsen a világnak az a pénze, melylyel még egy ilyen pyramist fel lehetne építtetni. A »Kleopátra tűje« elnevezésen emlegetett nagy obeliskek közül — számra nézve négy — ma már egyik sem áll az eredeti helyén s valamennyit emberi kezek szállították egyik helyró'l a másikra. Pedig a legkisebb is 21 m. magas volt. Ugyanígy áll a dolog II. Ramsesnek, Palesztina leigázójának, kolosszális méretű szobrával (mely pontos számítások szerint több mint egymillió kilogrammot nyom), amely másutt készült, mint ahol később felállították. Nem érdektelen tudnunk, hogy éppen ez a szobor adott alkalmat immens súlyánál fogva arra a feltevésre, hogy a pharaok valamely igen fejlett mechanika birtokában lehettek, mely az ily nagy súlyok mozgósítását lehetővé tette. Pedig ennek nincsen más kulcsa, mint egyedül az a megdöbbentő lelketlenség, mely az emberi kéz erejére s az emberi lélek erőtlenségére alapítja terveit. Lássuk már most, rövid pár szóval, a munkások szervezetét az ó Egyptomban. Erman elég számú papyrust közöl, melyekből csakugyan megállapíthatjuk, hogy az éhség, a nélkülözés egynehányszor afféle ad hocszervezetté tömörített egy-egy munkáscsoportot. Sőt arról is értesülünk alkalomadtán, hogy a mikor a türelmük végleg fogytán volt, akkor ^hazamentek és lefeküdtek*, amit manapság rövidebben úgy mondunk, hogy — sztrájkoltak. Egyptom minden egyes kormányzati köre a maga külön munkásai felett rendelkezett, akik csoportokba voltak beosztva. Az egyptomi hivatalnok ezt az alsórendűnek tekintett népet ép úgy, mint ahogy azt a földmíveseknél is láttuk, csakis tömegében tudta elképzelni; az egyes munkás nem számított, nem létezett az ő szemében. Ezért ha valamikor egyes munkást kellett megnevezni, hozzá kellett tenni a feljebbvalója és a kormányzatkör nevét. Tehát: »N. N. munkás, aki X. Y. főmunkás alatt áll, A. helyről«. Minden munkáscsoport élén a főmunkás állott, akinek a címe »csoportnagy« s aki pontos naplót vezet emberei szorgalmáról. A londoni British Museumban őriznek egy mészkövet, amelyre a csoportnagy feljegyezte az ő negyvenhárom munkásának a nevét s a nevek mellé feljegyezte az egyes napokat is, amikor az illető a munkából hiányzott. Nagy részük egy napot se mulasztott az egész éven át. A mulasztók mellett mindig ott áll piros tentával jelölve a mulasztás oka vagy mentsége. A leggyakoribb természetesen az, hogy az illető »beteg« s csak elvétve találjuk a bejegyzést, hogy »lusta«. Elfogadott mentségül találjuk több izben feljegyezve, hogy a felesége vagy a leánya menstruált. Erman munkájában (182—184. I.) ismertetését találjuk a Lieblein-íé\e turini papyrusnak és a »Deux papyrus hiératiques du musée de Túriénak. Mi Erman nyomán adjuk az ismertetését e régi feljegyzéseknek, melyek csakugyan érdekes dolgokat mondanak el a Ramsesek munkásairól. IX. Ramses korában volt egy munkáscsapat, mely Thebenben, a halottak városában volt foglalkoztatva. Hogy mivel, azt ugyan nem sikerült megtudnunk, de úgylátszik, hogy asztalosok és fémmunkások voltak. Feljebbvalójuk igen pontos naplót irt róla, hogy micsoda figyelemreméltóbb, főbb dolgok történtek a csapattal egy féléven át. Mindenekelőtt naponta feljegyezte »dolgoztak-e« vagy »tétlenek« voltak ? Kiderül, hogy két hónapon át semmiféle dolog sem volt. Ennek azonban a munkásokra