Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A munkaadók sztrájk ellen való biztosítása

Munkásügyi Szemle 41 rendbeli tárgyalás után a kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága elutasította igényével azzal a megokolással, hogy 1908. január 3. napján passzív tagsági joga már nem állott fenn. L. O. a pénztár határozata ellen irányuló felebbezésében 1907. december 22. napjától kezdődő öt hétre táppénz megítélését kérte 4 K 75 fillér napi kereset arányában. Az I. bíróság a pénztár határozatát részben megváltoztatta és a pénztárt kötelezte: hogy igénylőnek 1907. december 22. napjától 1908. január 11. napjáig terjedő három hétre az V. napibérosztálynak megfelelő napi 2 K 25 fillért, összesen tehát 47 K 25 fillér táppénzt fizessen; a pénztári határozatnak elutasító rendelkezését egyebekben helybenhagyta. Ez ellen az ítélet ellen a pénztár az I. fokúitélet megváltoztatása és igénylőnek teljes elutasítása iránt terjesztett elő felebbezési kérelmet. Á m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a felebbezést elutasította, mert helyesnek fogadta el az I. bíróságnak azt a felfogását, amely szerint igénylőt az 1907. december 22. napjától 1908. január 11. napjáig táppénzre igényjogosultnak találta. Egyáltalán nem állhat meg a pénztárnak ezzel szemben felhozott az a kifogása, amely szerint igénylő 1908. január 3. napján az 1907: XIX. t.-c. 61. §-ban megállapított úgynevezett passzív tagsággal már nem birt volna, valamint téves az I. bíróságnak a szóban levő három hétre történt táppénz megitélésének alapjául felhozott az a megokolása is, amely szerint igénylő ebben az időközben passzív tag volt. Igénylő munkakönyvének hiteles kivonatából ugyanis kitűnik, hogy nevezett 1907. július 29. napjától 1907. november 23. napjáig H. Sch. L. győri cégnél volt alkalmazva. Ebből pedig az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-a alapján következik, hogy igénylőnek e §. 3. pontjában megállapított feltételek esetén az alkalmaztatásának tartama alatt kezdődött betegségében húsz héten át táppénzre volt igénye. Az orvosi napló hiteles kivonatából az látszik, hogy igénylő 1907. november 11. napján a jobbkéz kisujján volt vágott sebbel, 1907. november 18. napjától pedig 1907. december 28. napjáig ugyanazzal a bajjal és alszárfekélylyel állott orvosi gyógykezelésben. Az 1908. január 2. napján kelt betegségi orvosi jelentés azt bizonyítja, hogy igénylő még akkor is alszárfekéllyel volt munkaképtelen beteg. Minthogy pedig dr. W. M. pénztári orvos felvilágosító jelentésében maga is elismeri, hogy 1907. december vége felé igénylőt a táppénzre jogosultak sorából csak azért jelentette ki, mert gyógyításánál kellő eredményt elérni abból az okból nem tudott, mert magát kórházba felvétetni az ő tanácsa ellenére vonakodott: mindezeknél fogva kétségtelen, hogy az 1907. december 22-től 1908. január 11-ig terjedő idő az alszárfekély-betegség gyógykezelésének kezdetéül jelentkező 1907. november 18. napjától számított húsz hét keretén belül esik. Ezekhez képest igénylőnek nem a törvény 61. §-a alapján mint passiv tagnak, hanem a 60. §. alapján mint biztosításra kötelezett pénztári tagnak van igénye a szóban levő időre járó táppénzre, figyelemmel arra, hogy a megjelölt adatok három napot meghaladó keresetképtelenséget okozott, biztosításra kötelező foglalkozása idején kezdődött és egyhuzamban tartott betegségét bizonyítják. Családtagok után a kórházi ápolási költséget kórházi ápolást igénylő ragadós betegség esetén a munkásbiztosító pénztár tartozik megfizetni ha az ápolt nem pénztári orvos által utaltatott is a kórházba. A m. kir. Közigazg. Bitóság 4.903/909. számú ítélete. A m. kir. közig, biróság a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár panaszát Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának 1909. évi január hó 11-én 8.800/1908. szám alatt kelt határozata ellen, mellyel a budapesti >Fehér Kereszt* gyermekkórházban 1908. évi május hó 8-tól 14-ig ápolt S. M. S. R. pénztári tag fia után fölmerült 13 korona 20 fillér megfizetésére a panaszttevő pénztárt kötelezte, 1909. évi november hó 24-ik napján tartott nyilvános ülésében az 1898. évi XXI. t.-c. 13. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg ítélet: A magyar kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Mivel az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-ának 5. pontja értelmében a munkásbiztosító pénztár biztosított tagjának vele egy háztartásban élő és keresettel nem biró nem biztosított család tagjait betegségük esetén, az ott részletesen megjelölt, 20 hétig terjedhető segélyezésben köteles részesíteni, mely segélyezés az idézett törvény 58. §-a értei-