Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az iparban alkalmazott nők munkaideje

Munkásügyi Szemle 23 totta fel a modern törvényhozásokat arra, hogy, szakítva az uralkodó individualisztikus felfogással, mind tovább és tovább haladjanak az állami munkásvédelemben — bár, mint már föntebb reá mutattunk, a gyermekmunkások megvédése mellett, a nők munkaidejének törvényi szabályozása ebből a szempontból is kétségtelenül figyelmet érdemel. Feladatunk itt csak annak kimutatása lehet, hogy amint meggyőződéssé vált a női munka megvédésének szükségessége, az egyes államok törvényhozása ezt a nagy kérdést miként oldotta meg. Részletekbe azonban ezúttal még e tekintetben sem bocsátkozhatunk, aminek talán meg is van az az előnye, hogy lemondván azoknak a különbségeknek ismertetéséről, melyek a napi munkaidő kezdetének és végének, a napközi munkaszüneteknek, a napi munkaidő meghosszabbíthatásának és az éjjeli pihenő megrövidíthetésének vagy teljes felfüggesztésének esetei, továbbá mindezekből a szempontokból egyes iparágak kivételes kezelése, végül a szülés, illetve terhesség által indokolt munkaszünet megállapítása tekintetében az egyes törvényhozások közt fenforognak,1) talán még élesebbé válik annak a két főszempontnak megvilágítása, hol és mennyiben állapították meg eddig egyfelől a nők napi munkaidejének maximumát, másfelől pedig azok éjjeli munkájának tilalmát. Ezekre a kérdésekre pedig tájékoztatással szolgálhatnak a következő adatok: 1. A nők napi munkaidejének maximumát megállapították eddig a következő európai államokban: a) Oly államok, melyek a felnőtt ipari munkások napi munkaidejének maximumát nemre való tekintet nélkül (tehát a felnőtt férfi- és nőmunkásokra) egységesen állapították meg: Ausztria gyárakra nézve 11 órában. (1885. évi törvény.2) Franciaország férfimunkásokét 12, nőkét 10 órában, oly üzemekben pedig, amelyekben férfiak és nők együtt dolgoznak, a férfiakét is 10 órában. (1892. és 1900. évi törvények.) Oroszország hétköznapokon ll1/2, szombaton és ünnepek előestéin 10 órában, karácsonyelőtti napon délig. (1897. évi törvény.) Portugália polgári építkezéseknél 10 órában. (1895. évi törvény.) Svájc 11, vasár- és törvényes ünnepek előtti napokon 10 órában. (1877. évi törvény. Éppen ez idő szerint áll tárgyalás alatt az e törvény reformjára vonatkozó törvényjavaslat, mely 10 órára, vasár- és ünnepekelőtti napokon pedig 9 órára teszi a törvényes napi munkaidőt.) Szerbia iparossegédekét 10, gyári munkásokét 11 órában. b) Oly államok, melyek csak a munkásnők napi munkaidejének maximumát állapították meg: Bulgária 10 órában. (1905. évi törvény.) Nagybritannia textilgyárakra nézve 10, másféle gyárakra és műhelyekre nézve 101/2, szombaton 8 órában. (1901. évi törvény.) Németalföld \ \ órában. (1889. évi törvény. Már egy 1904. évi törvényjavaslat azonban a munkaidőnek 10, szombaton 8 órára való leszállítását tervezte.) Németbirodalom2) 10, vasár- és ünnepnapok előtti napokon 8 órában. (1908. évi törvény.) Olaszország munkaközi szünetekkel együtt 12 órában. (1902. és 1907. évi törvények.) ') Kimerítő adatok találhatók e tekintetben is az új ipartörvény előkészítésével kapcsolatban a kereskedelemügyi minister által kiadott anyaggyüjtemény VI. kötetében. *) A zárjelben csak az érvényben levő törvények idéztetnek; egyes államokban, pl. Nagybritanniában, a Németbirodalomban a nők normál- munkanapját és éjjeli munkaszünetét már előző törvények is megállapították. 3) Az ipartörvény felhatalmazza azonban a szövetségtanácsot, hogy oly üzemek tekintetében, melyekben a napimunka túlhosszú tartama a munkások egészségere veszedelmessé válhat, a napi munkaidő maximumát férfi-munkások tekintetében is megállapíthassa. (120. e. §. 3. bekezdés.) Ez alapon állapította meg a szövetségtanács a felnőtt férfimunkásoknak is munkaidejét az ólomíesték- és ólomcukor-gyárakban, pékműhelyekben és cukrászdákban, továbbá a villamos akkumulátorok előállítására szolgáló telepeken.