Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Nyomorékok és nyomorékgondozás Németországban

Munkásügyi Szemle 317 Háziipari kongresszus Oroszországban. Milyen közel van hozzánk Oroszország és aránylag mégis mily gyér tudásunk van ez óriási birodalom szocziális életéről! Tendenciózus újsághíreknél egyebet alig olvashatunk Oroszországról, melynek szocziális tagozottsága pedig sok szempontból érdekes adatokat szolgáltat a kutató és a gyakorlati szocziológia számára. Már ezért is figyelemreméltó az a sok adat, mely a Szentpéterváron ez év elején megtartott háziipari kongresszus tárgyalásain felmerült. Kitűnt, hogy az orosz otthonmunkás, a »kusztár« helyzete hasonló a nyugateurópai otthonmunkás helyzetéhez. Csakhogy még valamivel nyomorultabb. Tekintetbe veendő az a körülmény, hogy az orosz lakosságnak egy sokkal nagyobb százaléka foglalkozik otthonmunkával, mint más országok lakossága. A gyár konkurrenciája és a közvetítő kereskedelem sarcza ő reá is oly súlylyal nehezedik, hogy alig képes annyit megkeresni, amennyi élte fentartásához szükséges. Sok háziipart teljesen tönkretett a gyáripar, más háziiparágak, mint amilyenek a fafaragás, a himzés még virágzanak és életképesek. Itt csak a technikát kell fejleszteni, a háziipart űzők művészi érzékét kell fejleszteni, az eladást szabályozni, hogy a haszon magának a munkásnak maradjon a zsebében és ne a közvetítő kereskedelemnek jusson. Ebben a tekintetben a közigazgatás helyi szerveinek, a zemsztvóknak vannak érdemeik. A permi kormányzóság zemsztvója szövetkezeteket alapított, melyek a háziipar termékeit messzi piacokon, Szibériában is értékesítik. A szövetkezetek hitelszükségleteit egy háziipari bank elégíti ki. A permi kormányzóság szövetkezeteinek tagszáma 75.000-nél nagyobb és az utolsó évben 3>/2 millió rubel kölcsönt adtak ki. A háziipari bank maga évi 400.000 rubelt forgalmaz. A permi zemsztvo azonkívül 9 mintaműhelyet nyitott. A moszkvai zemsztvo Moszkván alapított nagy üzletet a háziipar termékeinek árusítására. A mintaműhelyek és művészek közreműködése folytán ma már iparművészeti értékkel biró, stílusos czikkek készülnek a háziiparban. Az eladás szervezése által a közvetítő kereskedelem kiküszöböltetett. E mozgalom nemzetgazdasági jelentősége nyilvánvaló, ha elgondoljuk, hogy a moszkvai kormányzóság felnőtt földmives lakosságának 94°/o-a mellékfoglalkozásként háziipart űz. A haladás szembetűnő. A moszkvai múzeum kicsinybeni eladása 1885-ben 13.000 rubelt tett ki, 1906-ban már 90.000-et. A kongresszuson munkásvédelmi törvények megalkotásáról is tárgyaltak. Követelték, hogy az iparfelügyelők hatásköre terjedjen ki a háziipar munkásaira is. A felnőttek eddig a háziiparban 18—20 órát dolgoznak, a_ gyermekek mód nélkül zsákmányoltatnak ki, szigorú ellenőrzésre égető szükség volna. A helyi közigazgatásra hárul az a feladat, hogy ezt az ellenőrzést lehetővé tegye. A kongresszuson szövetség alakult, melynek célja az ily irányú tevékenység egységes szervezése és vezetése. Tudunk országot, amelyre nézve immár bizonyos téren kellemetlenné válhatnék az összehasonlítás azokkal a hírhedt »orosz áIIapotok«-kal! Az angol tanítók a gyermekmunka ellen. Az angol tanító-egyesület Plymouthben tartotta közgyűlését, a melyen a gyermekmunka hatását a nevelésre vették beható tárgyalás alá. Angolországban 200.000 iskolaköteles gyermek végez kenyérkereső munkát. Sok vidéken a hatóság egyáltalában nem ellenőrzi a gyermekmunkás kizsákmányolását. A közgyűlés a következő követeléssel járul a kormány elé: Általános iskolakötelezettség a 14-ik életévig. Minden gyermekmunka eltiltása a 14-ik életévig. Esti és továbbképző iskolakényszer a 18-ik életévig. Teljesen ingyenes oktatás. A munkaadót, ki 18-ik évét be nem töltött munkást alkalmaz és nem követeli tőle, hogy igazolja azt, hogy továbbképző iskolába járt, meg kell büntetni. Állami támogatás szegény, iskolába járni akaró gyermekek számára. Az angol tanítók testületei tehát foglalkoznak ilyen kérdésekkel is. De messze van tőlünk az az Anglia! Ipari balesetek és ipari betegségek Angolországban 1909-ben. 1909-ben 4.062 halálos végű ipari baleset történt Angolországban, 164-el kevesebb mint 1908-ban és 191-gyei kevesebb mint az 1905—1909. közötti idő átlagszáma. Minden foglalkozási ágban csökkenés volt észlelhető, csak a bányászatban nem, a föld alatt 156 emberrel több ment tönkre 1908-ban mint 1907-ben. A tengerészetben hajótörés által 585-en haltak meg, 567-en más balesetből kifolyólag. A bányászatban föld alatt 1.350, a föld színén 137, a vasúti szolgálatban 366 volt a halálos balesetek száma. A gyárakban és a kisiparban 700. Ezek között 11 nő volt, 61 ifjú munkás, 628 férfi. Fontos tudni, hogy az alkalmazottak számához képest mennyi a halálos baleset. A tengerészek foglalkozása a legveszélyesebb. 10.000