Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Nyomorékok és nyomorékgondozás Németországban

Munkásügyi Szemle 315 kott frazeológiáját, mégis megdöbbenve kell megállapítanunk, hogy ez a rendszer csak mint, gyermekmunka kizsákmányolása jelölhető meg. A nagy küzdelemnek, mely a tőkés termelési rendszer társadalmában a kisipar elproletárosodásához vezetett, ezek a gyermekek a legszánandóbb áldozatai. Főbűnös a társadalom, az állam, melynek szociális törvényhozása, bár fogyatékos, de mégis módot adna ily visszaélések megszüntetésére, de melynek közigazgatása még százszor fogyatékosabb, mint szociális törvényhozása. Az iparfőfelügyelőség évi jelentésében már állandó kitétel lett, hogy személyzetének elégtelensége miatt a kerületi iparfelügyelők éjjeli vizsgálatokat nem végezhetnek. Az éjjeli munka, az álmos tanoncnak részint kínzással határos erőszak, részint mesterséges izgatószerek, alkohol, tea, kávé, cigaretta segítségével való ébrentartása, így válik lehetségessé itt Budapesten is. A legszánalmasabb az a gyermek-tanonc, ki még 12 éves sincs. Be nincs jelentve az ipartestületnél, iskolába nem jár. Dolgozik néha 2 évig is, a betegsegélyző pénztárba sincs bejelentve. »Egy vidéki ismerős gyermeke, szívességből tartom, amíg be lehet majd tanoncnak jelenteni« — ez a sztereotip válasz, ha a »mestert« megkérdezzük, mifajta munkás az a vézna, vánnyadt gyerek, ki ott görnyed a műhelyben a munka felett. Az ilyen kizsákmányolt tanoncból sohasem lesz jó munkás, minden nagy lármával rendezett »tanonckiállítás;< dacára mindig silányabb lesz a munkásanyag a magyar szabóiparban. Még csak néhány régi fajta mester tanítja igazán tanoncait, büszke arra, hogy az ő keze alól jó munkások kerülnek ki, ezek kivételek. Bizonyítom ezt a férfi szabó-mesterek ipartestületének 1910. évi február hó 28-án tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyvvel, melynek 9-ik oldalán olvassuk: »Az a szomorú tapasztalat, hogy iparunk fejlődésének oka a szakképzett munkások hiánya« — és később: »évekkel ezelőtt iparunkban voltak a leghíresebb és legképzettebb szakmunkások, ma már elenyésző számban vannak azok is, akiket esetleg jó munkásoknak lehet minősíteni«. Az elmondottak után sok gondolni valót ad az, amit ugyanennek a jelentésnek7. oldalán olvasunk: »minthogy a tanoncokat az eddigi kölcsönös bizalmon nyugvó szerződéssel »féken tartani már alig lehet«, ajánljuk a szerződés megkötése előtt, akkor, midőn a szülővel értekeznek, kikötni azt, hogy ha a tanonc hibájából történik a szerződés megszüntetése, egy meghatározott összeg fizetésére kötelezze magát a szülő.* Mintha az én adataim, de még a hivatalos adatok is szomorú hátteret szolgáltatnának eme kijelentésekhez. H. Új munkásvédelmi törvény Ausztriában. A legelső munkásvédelmi törvény Ausztriában, amelyet az általános választói jog alapján alakult parlament elfogadott, tudniillik a kereskedelmi és rokontermészetű üzemekben való munkaidőre és üzletzárásra vonatkozó törvény, a legutóbbi napokban életbelépett. Ettől kezdve az élelmiszerkereskedők 9 órakor, az összes többi üzletemberek 8 órakor kötelesek üzletüket zárni. A 8 órai zárás nemcsak a tulajdonképpeni kereskedelmi üzletekre, hanem az ipari üzletekre is vonatkozik, így tehát kötelező szabó-, cipész- sfb. üzletekre is. Reggeli 5 óra előtt üzletet nyitni nem szabad. A 8 órai zárást a gyakorlat tényleg már meghaladta, mert valóságban igen sok kereskedő már a 7 órai zárást vezette be, amit egyébként az új törvény értelmében a helytartó általánosságban el is rendelhet. A dohánytőzsdék nem esnek az új törvény hatálya alá. A törvény közvetve a maximális munkaidő megállapítását is magában foglalja, amennyiben elrendeli, hogy a napi munkaidő után legalább 11 órai, megszakítás nélküli pihenést kell engedni. Ez alól a szabály alól a törvény csak a szállítóüzletek kocsisait veszi ki, akiknek pihenési ideje csak 10 óra. Az előbbi szabály alkalmazásából következő 13, illetőleg 14 órai maximális munkaidőbe számítandó másfél órai ebédszünet. Ez a szünet azonban egy órára szállítható le, ha a délutáni munkaidő nem tesz ki többet 4 óránál, úgyszintén akkor is, ha az alkalmazottak az üzletben végzik ebédjüket.