Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Nyomorékok és nyomorékgondozás Németországban

312 Munkásügyi Szemit Nyomorékok és nyomorékgondozás Németországban. Nemetországban hivatalos kimutatás szerint összesen van 75.183 ifjúkorig nyomorék. Orvosi vélemény alapján ezek közül menhelyi elhelyezés, gondozás és nevelésre szorult 42.249. Menhelybe való felvételét önként kérte 9.388. A németországi gyermeknyomorékgondozókban (Bajorország, Baden és Hessen kivételével) összesen 3.125 ágy volt 1908-ban. Hogy 42.000 gondozásra szorult nyomorék közül csupán 9.000 kérte önként menhelyi felvételét, annak oka a nagyközönségnek előítéletére vihető vissza, amennyiben igen sok szülő nem akarja gyermekét nyomorékká minősíttetni. Ugyancsak e miatt, t. i. a szülők félénksége, tudatlansága miatt nem felel meg a bevallott és bejelentett gyermeknyomorékok száma a valóban meglévő nyomorékok számának és kevesebb az összeírtak száma, mint amennyi tényleg van. A nyomorékok statisztikájának többi adataiból, mint felette érdekesek, megemlíendők még, hogy különösen Szászországban, valamint Reusz hercegségben kedvezőtlen az arányszám nyomorékok és egészségesek között. Nagy a gyanú, hogy a túlfeszített ipari tevékenység okozója ezen tartományokban az aránytalan nagyszámú ifjúkori nyomorékoknak. A gyermeknyomorékok közül 52'7o fiú és 48'Vo leány. A leggyakoribb nyomorékbetegségek: hüdések (\6'4°/»), tüdőgümőkór (150/»), scoliosis, főleg a gerincoszlop elgörbülése (12'2°/o), angolkór [rhachitis] (9-5°A>). A végtagok elnyomorodásán kivül egyéb súlyos betegségben még 6.556 nyomorék szenvedett; epilepsiás és epileptiform görcsökben szenvedett 3.706, siketnéma 344, vak 226, míg a maradék egyéb belső betegségben szenvedett. 6.481 (8'5"/u) nyomorék gyengeelméjü és hülye (idióta) volt. 1.000 nyomorék közül 914-et a szülők tartottak fenn, 15'6°/°-ot rokonok, H'9ü/o-ot idegen egyének, míg 58'5%-át szegényalap vagy jótékonysági egyletek gondozták. De még azok közt is, kik még nem szorultak egészen a szegényalapból való eltartásra, igen nagy a gazdasági nyomor és szegénység, mit azonban statisztikailag megállapítani nem lehetett. Ezen statisztikából kitűnik, hogy a nagyfokú nyomoréknyomor enyhítésére mily elenyésző kevés intézkedés történt. Mindenesetre nagy előny, hogy eme kérdés megvitatása felköltötte a nagy közönség érdeklődését a gyermeknyomorékok gondozása iránt és már a legkisebb faluban is tudja a nép, hogy a nyomorékokat ne engedjék át sorsuknak, mert orthopádia és más gyógymóddal sok esetben gyógyítható, az esetek nagyobb részében legalább nagy mértékben javítható e szerencsétlenek állapota. A nagy közönség ezen érdeklődése és részvéte megnyilvánult csakhamar, amennyiben 1908-ban 8 új nyomorékmenhely létesíttetett és további alapítványok helyeztettek kilátásba. Bajorországban, hol a nyomorékgondozást az állam magáévá tette, két milliót engedélyezett az országgyűlés egy új gyermek nyomorékmenhely létesítésére ; Szászország a már meglévő ilynemű menhelyeknek, magánintézeteknek államsegélyt engedélyezett; hasonló intézkedés remélhető több más német állam részéről is. Közérdekű dolog, hogy az eddignél jóval több történjék a gyermeknyomorékok gondozása érdekében, mert ha az állam a nyomorékot keresetképessé teszi, úgy önönmagát mentesíti a későbbi és állandó folytonos segélyezés kötelezettsége alól. A nyomorékok körülbelül 93°/o-a tehető keresetképessé részben vagy teljesen bizonyos megfelelő kezelés mellett. Munkáslakásügy Angliában. Az új angol kisajáíítási törvény (Housing and town planning act) fontos intézkedéseket tartalmaz a munkások lakásviszonyainak javítására. Megengedi ugyanis ez a törvény bármely terület kisajátítását, ha ez a munkásosztály részére lakóházak építéséhez szükséges. A kisajátítást a belügyminisztérium jóváhagyásával a helyi közigazgatási hatóság mondja ki, de a grófság tanácsa vagy négy állandó lakos is indítványozhatja a belügyminisztériumnál, hogy tartson vizsgálatot, vájjon a munkásosztály elhelyezésére további építkezések szükségesek-e és ha igen, vájjon az kisajátítás nélkül eszközölhető-e. A belügyminisztérium megfelelő esetben a terület kisajátítását és az építkezésnek záros határidőben való befejezését a helyi közigazgatási hatóságnak meghagyja. Ugyanez a törvény Londonban 40 fontot, más helyeken 16—26 fontot meg nem haladó lakbér fejében bérbe adott lakásoknál érvénytelennek mondja ki az oly megállapodást, hogy a bérlő a lakást úgy veszi át, a hogy van: ellenben feltétlenül kötelezi a törvény a bérbeadót, hogy a lakást minden tekintetben emberi lakóhelynek megfelelő és kellően szellőztethető állapotban adja át. A hatóság az ennek meg nem felelő lakás karbahozatalára legfeljebb 21 napi záros határidőt tűz ki, melynek sikertelen eltelte után az épületet bezárathatja; ha pedig három hó eltelik, anélkül, hogy a tulajdonos minden megfelelő lépést megtett volna az