Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény

Munkásügyi Szemle 11 azon élénk érdeklődés következtében, amelyet azokban a külföldi államokban keltett, amelyeknek honosai nagyobb számban keresik az e lörvény szerint biztosításra kötelezett belföldi üzemekben kenyerüket. A külföld érdekló'dését különösen a törvénynek a balesetbiztosításról szóló részei keltették föl, és pedig azért, mert ezek eltéró'en a betegség esetére való biztosítástól, a külföldi honosokra különleges rendelkezéseket tartalmaznak. A törvény 5. §-a mindjárt általánosságban kimondja, hogy a belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok a balesetbiztosítás tekintetében csak akkor esnek egyenló' elbánás alá a magyar honosokkal, ha az illető állam a területén alkalmazott magyar honosokkal szemben hasonló eljárást követ. Ebből a rendelkezésből azután az következik, hogy a nem viszonos elbánást követő államok polgárai után a belföldi üzemek tulajdonosai balesetbiztosítási terhet nem viselnek, de ezeknek a külföldieknek balesetek folytán fölmerülő kártérítési igényei viszont nem az 1907 : XIX. t.-c. alapján, hanem a rendes polgári (esetleg büntetőjogi) kártérítési szabályok szerint bíráltainak el. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az üzemi balesetekből eredő kártalanítási igény nem úgyszólván föltétlen, mint az 1907 : XIX. alapján biztosítottaknál, hanem a mindenkori és kötelező jogszabályok híján meglehetősen ingadozó joggyakorlattól függ, érvényesítése pedig a munkaadó vonakodása esetén csak hosszadalmas és költséges pör útján lehetséges, szemben az 1907 : XIX. t.-c. alapján emelt vitás kártérítési igényeknek az igénylő szempontjából föltétlenül olcsó és rendes ügymenet mellett gyors eldöntésével. Az idézett törvény hatálya alá nem tartozók helyzete csak annyiban mondható előnyösebbnek, hogy a rendes bíróságok, ha kártérítésre kötelezik a munkaadót, teljes kártalanítást szoktak megítélni, amíg az 1907 : XIX. t.-c. szerint legföljebb évi 2.400 korona javadalmazás után jár kártalanítás és ez teljes keresetképtelenség esetén is csak 60%-os. (3. §., 70. §.) Teljes kártalanítás ez után a javadalmazás után csak tehetetlenség esetében állapitható meg (70. §.). Az egyenlő elbánás az 5. §. szerint csak azoknak az államoknak polgáraival szemben lehetséges, amelyekben a balesetbiztosítás törvényesen rendezve van. Oly államok alattvalóival szemben, amelyekben a balesetbiztosítás nincs törvényesen rendezve, az egyenlő elbánás csak abban az esetben lehetséges, ha a kereskedelemügyi miniszter a balesetbiztosítási kötelezettséget rendeletileg kiterjeszti, amint a szerb, román és bulgár alattvalókra már meg is történt. A magyar honosakkal való teljesen egyenlő elbánás esetében azonban a külföldiek meglehetősen rosszul járnának, mert az 1907 : XIX. t.-c. a külföldre való távozása esetére drákói szabályokat állapít meg. A 95. §. a járadékot élvező sérültre, a 76. §. az igényjogosult hozzátartozóra mondja ki, hogy a járadék élvezete visszatértéig szünetel. Ha esetleg némely szempontból helyeselhető is tán a törvénynek a magyar honosokkal szemben kifejezett, a kártérítési kötelezettség jogi természetével azonban mindenesetre ellenkező intenciója,1) a külföldi honosokról mégis másként kellett rendelkezni, mert ezekkel szemben az igazságtalanság és méltánytalanság még sokkal súlyosabb lett volna. Ez meg is történt a járadékot élvező sérültre vonatkozólag a 95. §. 3. pontjában,-') ') A törvény indokolása szerint «a munkásbíztosításnak nem lehet célja, hogy a külföldön tartózkodó, bár igényjogosult egyének eltartásáról gondoskodjék--. *) Az idézett pont szövege szószerint a következő : > ha a járadékot élvező külföldi honos és állandó tartózkodásra hazájába visszatér, ez esetben járadéka továbbra is fizetendő, ha az i'letö állam a magyar honosokkal szemben viszonos eljárást követ«. Ha ezt a szöveget magában vizsgáljuk, tulajdonképen azt kellene következtetnünk, hogy az általános rendelkezés, amely nemcsak magára a sérültre, hanem általában a járadékot élvezőkre vonatkozik, akkor is, ha ezek nem sérültek, hanem igényjogosult hozzátartozók. Figyelemmel azonban arra, hogy a 95. § egyébként kizárólag csak a sérültekkel, helyesebben rokkantakkal foglalkozik és az igényjogosult külföldi hozzátartozókról a törvény külön, a 77. §-ban intézkedik, ezt a pontot helyesen még is csak az igényjogosult külföldi honos rokkantakra kell vonatkoztatni. A sérült vagy rokkant szó elmaradását tehát csak laza szövegezésnek és szabatossághiánynak kell tulajdonítani.