Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 8. szám - Heverő tőkék a közegészségügy szolgálatában

280 Munkásügyi Szemle A „Vulkán" gépgyár r.-t. budapesti gépgyára vállalati betegsegélyző pénztárának 1909. évi eredményszámlája 2.961 K 27 fillérnyi hiánynyal zárult. Az előirányzott 20.000 K helyett, csak 14.854 K volt a járulékbevétel, amit a vállalati pénztár vezetősége >az ipar terén általánosan észlelhető munkahiány«-nak vél betudni. Az évi taglétszám átlagban 405 volt, az év elején kimutatott taglétszámnál is kevesebb. De örvendetes számadat tűnik ki a jelentésből, a munkabérátlagok szempontjából. Egy-egy tag átlagos járuléka 36 K 61 fillérre rúgott. Ekkora átlagot kevés vállalati pénztár mutat ki, kerületi pénztár pedig egyáltalában nem. A taglétszám 10°/o-a a VI. osztályba tartozott. Hogy mindezek dacára deficittel záródott az 1909. év, arra okul a segélyezési kiadások emelkedései szolgáltak. Különösen a családtagok kórházi ápolási költségei révén, amelyet a vállalati pénztár 1909-ben 1.000 K erejéig volt kénytelen viselni. SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. A Heverő tőkék a közegészségügy szolgálatában. E cím alatt tartott Szántó Menyhért min. osztálytanácsos, a Társadalmi Múzeum igazgatója, a Közgazdasági Társaságban igen érdekes előadást, melynek gondolatmenete körülbelül a következő volt: Az ország vagyonosodásának egyik főkelléke az, hogy lakosai minél tovább munkabírók maradjanak. A munkabírásnak pedig az egészség az alapja. Tapasztaljuk egyes családoknál is, hogy nagyobb vagyonokat leginkább a magasabb kort érő egyének hagynak hátra. Annak az országnak a lakosai a legvagyonosabbak, ahol az emberek átlaga a legmagasabb kort éri el. Hasonlítsuk össze ebből a szempontból például Angolországot Magyarországgal. Angolországban az újszülöttek fele megéri az 53-ik évet, Magyarországon ellenben már 40-ik életévében meghal a fele. Amott sokkal több ember ^megéri élete 60-ik, 70-ik vagy 80-ik életévét, mint nálunk. Érdekes Svédországnak másfél évszázadra visszaérő életkorstatisztikája. Ezen idő alatt Svédországban úgy a közvagyonosodás, mint a lakosság átlagos életkora tetemesen emelkedett. Másfél évszázad előtt a svéd lakosság fele már 33 éves korában kidűlt a munkából, meghalt, ma pedig a lakosság fele megéri a 63 éves életkort. A munkások munkaerejének föntartására a leghatásosabb eszközök: a jó lakás és élelmezés, egészséges életviszonyok és munkafeltételek; továbbá az életküzdelemtől elválaszthatatlan megbetegedések gyors leküzdése, vagy még inkább azok megelőzése. Ami a lakás- és élelmezési viszonyokat illeti, tudvalevő, hogy azok sehol se oly nyomasztók, mint nálunk Magyarországon. A fővárosi statisztikai hivatal igazgatója, dr. Thirring Gusztáv nemrég két érdekes tanulmányt tett közzé a budapesti élet drágaságáról. Kimutatta, hogy Budapesten az utóbbi "tíz esztendő alatt úgy a lakás, mint az élelmezés nagy arányban megdrágult, nagyobb arányban, mint bármely más európai nagy városban. Vidéki városainkban és községeinkben hasonló a helyzet. A rossz lakásviszonyoknak a halálozásra gyakorolt kártékony hatását szembetűnően kimutatta Dudapest polgármestere a mult évben, lakásügyi programmjának előterjesztésekor. Angolországnak harmadfélszer annyi a lakosa, mint Magyarországnak, a miénknél kisebb területen. Mily irigylésre méltók az ottani lakásviszonyok a míeinkhez képest! Es ott még mindig a legégetőbb kérdések egyikének tartják a lakásügyet, mellyel minden nagyobb városi hatóság, a nagyobb iparvállalatok s minden vidéknek egy-két közhasznú egyesülete foglalkozik. Meg is látszik az eredménye. Erőteljesebb munkásnemzedék nevelkedik ott, a közegészségügy szemlátomást javul, a vagyonosodás, jólét emelkedik. ?5 Németországnak is jóval nagyobb a népsűrűsége, mint Magyarországnak, számos nagy városa, sok gyárvárosa van, mégis jobbak a lakásviszonyai, mint a mieink. Hogyan segítenek magukon ? Minden vidéken, számos városban alakultak közhasznú egyesületek és szövetkezetek munkásházak építésére. A tagok — nagyobbrészt mun-