Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. Kikre terjed ki a munkaadó magánjogi felelősségének korlátozása?

Munkásügyi Szemle 9 utaznak, anélkül, hogy a vasút erről tudna, hacsak az országos pénztárnál, bármi alapon biztosítva vannak. Pl. mentesülne a vasút mindazon (előtte személy szerint ismeretlen) kereskedelmi utazókra nézve, akiket főnökük önként biztosított. Sőt mentesülne a vasút minden az országos pénztárnál biztosított (előtte ugyancsak ismeretlen) utasra nézve, aki »rendszeresen« fordul meg üzemében, vagyis rendszeresen teszi meg ugyanazt az utat; így pl. kiesnének a vasút felelőssége köréből az összes munkások, akik vidékről naponkint vonaton járnak be Budapestre.1) Ily messzemenő következményekre a kir. Kúria bizonyára nem gondolt, s azért ha a Kúria fent körülirt tétele megállana is, csak azokra az üzemlátogatókra volna vonatkoztatható, akiket a látogatott üzem önkéntes biztosításra egyénenkint bejelentett, habár ez a bejelentés egy előzőleg már fennálló biztosítás folytán tárgytalan is. Úgy látszik a Kúria is már e helyesbítés felé hajlik utóbbi 1529/1909. sz.) ítéletében, amelyben kimondja, hogy a pályaudvaron telesített szolgálat közben elgázolt postásra nézve (aki pedig a 3. §. 20. pontja szerint szintén biztosításra köteles) a vasút a balesetből eredő kártérítési kötelezettség alól csak azon esetben szabadulhatna, ha a kártérítést önkéntes biztosítás útján az országos pénztárra áthárította volna. Viszont megnyugvással látjuk megerősítve a Kúria ítéleteiben alaptételünk helyes voltát abban a tekintetben, hogy ha az egyik üzemnek biztosított alkalmazottja egy másik üzemben történt esemény következtében szenved olyan balesetet, mely reá nézve üzemi baleset: a balesetet okozó üzem tulajdonosa (minthogy a sérült nem az ő alkalmazottja), mint harmadik személy, nem szabadul vele szemben a (részleges) kártérítési felelősség alól, noha a balesetet szenvedő az üzemi baleset folytán az országos pénztártól baleseti kártalanítást követelhet. A vasúttól elgázolt postaszolga esetében a Kúria a M.Á.V.-at a sérült munkaadójától (a postakincstártól) különböző harmadik személynek tekintette, akinek magánjogi felelősségét az 1907 : XIX. t.-c. érintetlenül hagyta. Ugyanígy áll az eset, ha pl. a gyárkémény gondozás hiánya miatt rádől a szomszédban épülő házra és maga alá temeti az építő munkásokat; vagy ha az egyik gyárban támadt tűzvész vagy robbanás átterjed a szomszédos biztosított üzemre; vagy ha a gyári munkást vagy a főnöke által önként biztosított kereskedelmi utazót szolgálati utazása alkalmával vasúti szerencsétlenség éri. Mindezekben az esetekben kétségtelen, hogy a sérült üzemi balesetet szenvedett, noha a baleset őt idegen üzemben, vagy idegen üzemből eredőíeg érte. A munkásbiztosító pénztártól tehát a sérült kártalanítást követelhet ; saját munkaadója ellen csak a 82. §. első bekezdésének korlátai közt fordulhat; a balesetet okozó idegen üzem tulajdonosától azonban (noha esetleg ez az üzem is részt vesz az országos biztosításban), mint bármely más harmadik személytől követelhet kártérítést (82. §. utolsó bekezdése). Ez a megoldás felel meg a törvény fent elemezett szövegének, de egyedül ez felelhet meg a törvény alapgondolatának is. Hisz az üzemtulajdonos csak a saját alkalmazottainak javadalmazása arányában vesz részt a balesetbiztosítás terheiben és így ezzel az ellenértékkel csak a velük szemben fennálló baleseti kockázatot váltja meg. Ehhez járul, hogy az alkalmazott munkaadójával szemben védheti magát a magánjogi kárkövetelés csorbítása ellen, de idegen üzemtulajdonossal szemben nem. E törvényes megoldás ellen, megengedem, az üzemtulajdonosok érdekében a balesetbiztosító szervezet alapgondolatából lehet érveket meríteni. E szervezet alapgondolata bizonyos szövetkezeti kölcsönösség: mindegyik üzem részt vesz a többi üzem baleseteinek terhében; s ez a kölcsönösség, mely lehetővé teszi az összes üzemi alkalmazottak együttes balesetbiztosítását, egyúttal igazolhatná azt az álláspontot, hogy ezzel valamennyi üzem ') Feltéve persze, hogy mindezeket önként biztosíthatóknak tekintjük. Mert esetleg azt is mondhatni, hogy nem esik a 8. §. c. pontja alá az az üzemlátogató, aki e látogatással az üzemnek consumenseként szerepel; vagyis az az utas, akinek utazása nem a vasútüzem érdekében vagy azzal kapcsolatban történik.