Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Létesítsünk erdei üdülőtelepeket!

Munkásügyi Szemle 123 azt a család, vagy környezettel való érintkezés alapján az ellennézetűek állítják; továbbá a ragályozás feltétlenül el is hárítható, ha a beteg kioktatást nyer az iránt, hogy miképen viselkedjék otthonában. V/égül az erdei üdülőtelepek (dispensairek) létesítése hasonlíthatatlanul kevesebb tó'kebefektetést igényel és így nagyobb körre lehet kiterjeszteni úgy a gyógyítás, mint a védekezés szempontjából fontos, nagy közegészségügyi intézkedéseket. Én nem vagyok orvos, tehát ezen tudományos alapon elfoglalt álláspontok bírálatába sem bocsátkozom, hanem e helyett a gyakorlati élet tapasztalataiból merítve meggyőződésemet, az a nézetem, hogy figyelemreméltó úgy az egyik, mint a másik vélemény s a kettőt feltétlenül egyesíteni kell, még pedig úgy, hogy különösen a már előrehaladottabb betegállapotba jutottakat legalább pár héten át elő kell készíteni, ki kell tanítani az erdei üdülőtelepeken folytatandó gyógymódhoz és a környezetével való érintkezésre. A kezdőleges vagy csak gyanús betegeket is, akik már egyenesen az erdei üdülőtelepekre utasíthatók, úgyszólván iskoláztatni kell, hogy, mint már fentebb említettük, tudjanak bánni nemcsak önmagukkal, hanem környezetükkel is és teljesen kizárják a ragályozás lehetőségét. Az 1907 : XIX. t.-c. 100. §-ának 5. bekezdése kötelességévé teszi az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak, hogy üdülőhelyekről is gondoskodjék, ez alapon igazgatóságunk a mult közgyűlésen felhatalmazást is nyert, hogy gyógyfürdők, üdőlőtelepek, szanatóriumok bérletéről, esetleg ilyenek vétele és létesítése iránt intézkedjék. E hó 25-én tartandó ülésünkön már konkrét javaslatot is terjesztek elő és így éppen időszerű a mélyen tisztelt szerkesztőségnek nemes felhívása, mert segítségére siet ezzel intézményünknek, hogy törvényes kötelességét a társadalom nagyobb érdeklődésének bevonásával teljesíthesse. Mindezekből már kiolvasható az első kérdésre adandó válaszom, hogy általánosságban az erdei üdülőtelepek létesítését helyesnek és célszerűnek tartom. Kötelességem azonban felemlíteni, hogy ezen tervek végrehajtásával kapcsolatosan oda kell hatni minden közegészségügyi tényezőnek, hogy a lakás- és műhelyviszonyok a mostani tarthatatlan állapotok teljes megszüntetésével kifogástalanul megjavíttassanak. Örömmel vehetjük tudomásul, hogy a m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal érdemes elnökének kezdeményezése folytán a tüdővész gyógyítása és meggátlása tárgyában nagy terjedelmű memoranduma kerül rövid idő alatt tárgyalás alá és így remélhetjük, hogy ezek a problémák is megoldatnak. A második kérdésre is kedvező a véleményem, mert az igazgatósági ülés elé terjesztett és fentebb már említett javaslatom arról is megemlékezik, hogy bár eddig még az erdei üdülőtelepek és tüdőszanatóriumok ügyében csak előzetes tárgyalásokat folytattunk, mégis már önként számos helyről kaptunk olyan ajánlatokat, hogy a városok szívesen adnak ingyen területeket, sőt több helyen még építési anyagokat is, ha akár erdei telepeket, akár szanatóriumokat építtet az országos munkásbiztosító pénztár. Ezen tényekből tehát bátran lehet következtetni azt is, hogy ezen nemes példa elől a tekintetes szerkesztőség felhívásában és felhozott cáfolhatatlan indokokra való tekintetből a székesfőváros sem fog elzárkózni, sőt ha szüksége mutatkoznék, biztosra lehet venni azt is, hogy a kormányhatóság mindenütt, ahol erdei vannak, szívesen fog segítséget nyújtani ezen nagy társadalmi és a közgazdaságra is kiható baj orvoslására. A harmadik kérdésre csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár felfogása szerint ezen erdei üdülőtelepeket, miután a betegek éjjelre otthonukba térnek, csakis olyan helyen lehet és szabad létesíteni, ahova a' közlekedés olcsó