Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban

112 Munkásügyi Szemle A magyar királyi állami munkásbiztosítási hivatal nem ad helyt az országos pénztár orvosi tanácsa útmutatójának adataira alapított felebbezésnek. M. kiv. áll. munkásbiztosítási hivatal, 1909 november 30-án kelt 220/2. sz. iiéletc. ítélet: A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal az országos pénztárnak és igénylőnek felebbezését elutasítja, a munkásbiztosítási választott bíróságnak a baleseti kártalanításra vonatkozó részét helybenhagyja. Indokok: A választott biróság ítéletének baleseti kártalanításra vonatkozó részét a hivatal az Ítéletből vett, helyesnek és törvényesnek felismert indokánál fogva hagyta helyben, figyelembe véve a tárgyaláson meghallgatott orvosszakértőnek a választott bírósági ítéletnek alapjául szolgáló orvosszakértői véleménynyel egyező szakvéleményét is. Ezzel szemben a hivatal nem adhatott helyt az országos pénztár orvosi tanácsa útmutatójának adataira alapított felebbezésnek, mert az útmutató általános adatait bizonyíték gyanánt nem fogadhatta el és viszont az igénylő felebbezésében előterjesztett azt a kérelmet sem találta teljesíthetőnek, hogy járadéka 50°/o-nál nagyobb mértékre emeltessék fel, azért sem, mert a járadék az 1907. évi XIX. t.-c. 70. §-a szerint általában a munkaképesség csökkenésének arányában, nem pedig kizárólag az illető eddigi szakmájában és munkakörében való további alkalmazhatóságának megfelelően állapítandó meg. * Az állami munkásbiztosítási hivatal közölt ítélete helyesen állapítja meg azt, hogy az útmutató adatai a munkaképességcsökkenés foka tekintetében csak általános útmutatásul szolgálhatnak, de nem bizonyítékok. Szükséges volt az állami munkásbiztosítási hivatal az állásfoglalása annál is inkább, mert a választott bírósági eljárás során ismételten tapasztaltuk, hogy az országos pénztár orvosi tanácsa útmutatója adatainak a választott bíróság orvosszakértői és a választott bíróságok nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ítélkezésükben, mint amely a munkaképeségcsökkenés megállapításának általános elveit tartalmazó útmutatót megillette volna. Dalesetet megelőzőleg történt nem üzemi baleset, illetve üzemi baleset alkalmával már meglévő betegség munkaképesség csökkenés megállapításánál figyelembe veendő-e ? I. A német birodalmi biztosítási hivatal 1909. június 28-i ítélete. W. 64 éves fuvaros 1894 április 14-én baloldali combtörésí szenvedett, mely baleset folytán 33l/30/°-°s, később a sérült állapotának rosszabbodásával 85°/o-os járadék állapíttatott meg. Az n—i mechanoterapiai intézetben történt vizsgálat után és alapján az ipartársulat (Berufsgenossenschaft) a választott bíróságnál javaslatot tett, hogy az a járadékot 40°/o-ra szállítsa le. A választott biróság orvosszakértője megvizsgálta a beteget és megállapította, hogy a lábsérülése a járadék magasságát indokolttá nem teszi. A súlypont azonban, véleménye szerint, a psychikai téren nyugszik. Az orvosszakértő meggyőződése szerint az elmeorvos arra a kérdésre, lehetséges-e okozati összefüggés a baleset és a munkaképtelenség közt, igenlőleg felelne. A választott biróság az ipartársulaínak a járadék leszállítására irányuló kérelmét elutasította. Ez ítélet ellen az ipartársulat a birodalmi biztosítási hivatalnál felebbezést adott be- A felebbezéshez orvosi bizonyítványt csatolt, mely igazolja, hogy a tébolyt néma hiányosan gyógyúlt csonttörés okozta. A birodalmi biztosítási hivatal az orvosi klinikától szerzett be véleményt és ennek alapján: a felebbezést elútasította a következő indokolással: A birodalmi biztosítási hivatal által beszerzett és irányadónak elfogadott szakvéleménye szerint a baleset következményei, a lábtörést illetőleg, a sérült kereseíképességét 40—50°/o-ra szállítják le. A sérült azonban a balesettől teljesen függetlenül krónikus tébolyban szenved, mely a balesettel okozati összefüggésben nincs és bizonyára már a baleset előtt ilyen terjedelemben állott fenn; a baleset tehát olyan egyént ért, kinek munkaképessége amúgy is korlátolt, alkalmazkodási képessége a baleset okozta új állapothoz nagyon csekély volt. Miután a sérült balesete folytán nem lehetett tovább fuvaros, a vázolt körülmények mellett a kereset minden lehetőségétől el volt zárva. Ebből következik, hogy az esetre is, ha az orvosi bizonyítványok alapján bizonyítottnak vesszük, hogy a sérült