Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. (Második közlemény)

92 Munkásügyi Szemle is van még egész sora az olyan bálványoknak, melyeket imádunk, bár fajunkat óriási mértékben károsítják. Ezen bálványok egyike az alkohol. Azt hangoztatják, hogy ez nem áll, mert a régiek sokkal többet ittak, mint mi. Ez teljes félreismerése a tényeknek. Biztos, hogy ismerték a bort ősidők óta, de állandóan csak a gazdagoknak volt lehetséges az alkohol mindennapos élvezete, a nagy tömeg csak különös ünnepélyes alkalmakkor ihatott alkoholt. Igaz, hogy ez alkalmak rendesen orgiákká fajultak, de ezen ünnepélyes alkalom eltelte után a nagy tömeg ismét hosszabb ideig nem jutott alkoholhoz és ezért nem is ismerték a krónikus alkoholizmust, az iszákosságot, hanem csak a heveny alkoholizmust, az alkalmi mámort. A technika óriási emelkedése hozta magával, hogy ma mindenkinek van alkalma olcsó pénzért és könynyen alkoholhoz jutni. Az alkohol kultusza általános lett. Ez a régieknél nem volt. Anélkül, hogy észre vettük, az ivási szokások oly nagy mértékben elterjedtek, mint azt azelőtt nem ismerték. Következménye az, hogy milliók szenvednek az alkohol hatása alatt anélkül, hogy erről tudomásuk volna, hogy milliók szellemi és testi munkaképessége leszállíttatik a mindennapi alkoholfogyasztás folytán anélkül, hogy ezt mindjárt észre vennék és hogy az utódok egy nagy része elfajul. Nem akarok ez alkalommal erre a kérdésre bővebben kiterjeszkedni csak meg akarom jegyezni, hogy a kivételes, egyszeri, nagymennyiségű alkoholfogyasztás, reá következő hosszabb alkoholmentes időszakkal, fajhygienikus szempontból kevésbé vészteljes jelentőséggel bir, mint a mindennapos alkoholélvezet kisebb mennyiségben és csak röviden rá akarok mutatni Krápelin és Laitinen kísérleteire, amelyekkel bebizonyították, hogy már kisebb alkoholmennyiség is mennyire befolyásolja magunk és utódaink testi és lelki egészségét, testi és lelki munkaképességét és ellenálló erejét; csak rá akarok mutatni, hogy az általános alkoholfogyasztás folytán az elmegyógyintézetek és epileptikus intézeteinknek száma nagy mértékben emelkedik, mig a katonai szolgálatra alkalmas egyének száma mindig csökken (Svájczban 50—60'/o-a a hadköteleseknek nem alkalmas katonai szolgálatra). Mi ennek oka ? Megemlítettük már a helytelen kiválasztást és ehhez járul az alkohol, mely az egészséges szülők csirasejtjeit megrontja és ezen az alapon oka a faj degenerációjának. Az alkohol okozza azt, hogy az egyénnek szellemi értéke csökken és hogy a szokványos bűntevők, elmebetegek és idióták száma emelkedik. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor önkéntelenül is arra az eredményre jutunk, hogy a szociálhygienikus törekvések egyik legfontosabb része az alkoholnak és minden más narkotikus szernek — mely mint az ópium, morfium, kokain stb. az emberiség elfajulásához hozzájárul és szociális veszélyt rejt magában — teljes kiküszöbölése. Ezen szerek tekintetében minden mértékletes élvezet már mértéktelenséget jelent. Szociálhygienikus tekintetben alig van veszélyesebb frázis, mint az úgynevezett mértékletes alkoholfogyasztás ártalmatlanságának kidomborítása. Nem igaz, hogy az ember mindenben mértékletes legyen. Nem szabad mértékletesnek lennünk a gyilkolásban, a lopásban, vagy a vitriolivásban. Ez csak azt akarja bizonyítani, hogy mennyire tarthatatlan