Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1. szám - Néhány megjegyzés Judex: "Jegyzetek" című cikkéhez

1. szám MUNKAJOG utazás elmaradása folytán azt az összeget, amit utaztatás esetén az arra kapott összegből megtakaríthatott. Ebbe a követelésbe azonban be kell számítani mindazokat az összegeket, amelyeket 1932 január 1-je utáni utazások felmerültével kapott készkiadási megtérítésből megtakaríthatott. Áll ez a felmondási időre is. (Bp. Tábla P. XXI. 6511'1033. 1933 okt 30-án.) 5. Ha a munkaadó hat évig eltűrte, hogy a gazdatiszt állandó és rendszeres könyveket nem vezetett, tőle évenként elszámolást nem kívánt, utóbb az elszámolás hiányossága okából a járandóságok kifizetését meg nem tagadhatja, hanem amennyiben a számadások nem volnának megfelelők, csak azok kifogásolására és netáni kárának követelésére van joga. Különösen áll ez akkor, ha nem merül fel adat arra. hogy a gazdatiszt távozásakor a munkaadó vagyonából valamit megtartott volna. (Kúria P. II. 3883 1931. 1933 okt. 26-án.) 6. A 4000 1933. M. E. rend. 35. §-a nem helyezte hatályon kívül az 1910 1920. >L E. rend. 22. §-át és így a végkielégítés nem kvotálLsan jár az alkalmazottnak. 'Bp. tvszék 38. Pf. 15957 1933 dec. 22-én.) 7. L A végkielégítés intézményének az 1910 1920. M. E. sz. rend. 9 — 13. §§-*a vai.S szabályozása mellett nincs elzárva a lehetősége annak, hogy a felek a végkielégítés feltételeit, mértékét és esedékességét a rend. 23. §-ának korlátai közt — tehát nem az alkalmazott hátrányára — más módon állapítsák meg. Ennélfogva a felek ?zabad megegyezése esetén a végkielégítés összege a rend. 9. jj-ában meghatározott mertéket meghaladhatja. II. A munkaadónak az a ténye, hogy a csupán fegyelmileg elmozdítható alkalmazottat — megfelelő új munkakör biztosítása helyett — a személyére visszavezethető jogos ok nélkül felmondás útján elbocsátotta és csak a szolgálati viszony megszüntetése után s akor is csupán a vele kooperáló más cégnél kedvezőtlenebb feltetelekhez kötött állást ajánlott feL ellenkezik a szerződésbeli kikötéssel, miért is a szerződéses végkielégítés k'jvetelhetésének előfeltétele beállott. Kúria P. II. 1737 1933. 1933 szept. 6-án.i 8. Az állandó bírói gyakorlat szerint az alkalmazott a rendes munkaidőn túl is köteles a munkaadó érdekében szolgálatot teljesíteni, és ezért megállapodás hiányában külön díjazást nem igényelhet. Ellentétes a Bp. tvszék 27. tanácsának és a Bp. Tábla ítéleteivel.) (Bp. tvszék 38. Pf. 14085/1933. 1933 nov. 29.) 9. Túlóra díjazandó. Ha igazoltnak vehető lenne is az, hogy az alkalmazottal közöltetett, hogy a napi műnk:, munkaidőre való tekintet nélkül elvégzendő, hogy alperesnél különóra nincs s az alkalmazott ezzel a tudattal vállalta és végezte a kiadott munkát, s ha a munkavállaló a szolgálati viszony megszűntéig ezirányú követelését nem érvényesítette is, s így a peres felek között a túlórák ingyenessége tekintetében kifejezett megállapodás jött is létre, felperes keresete ez alapon el nem utasítható. Jogszabály az általános magánjog terén, hogy az oly szerződés, amellyel valaki másnak megszorult, vagy függő helyzetét a maga vagy harmadik személy részére a másik fél tetemes kárával kihasználva, a maga vagy harmadik személy számára ingyenes előnyt köt ki. vagy szerez, a kizsákmányoló ügylet semmisnek tekintendő. Alperes, midőn a mai nehéz gazdasági viszonyok között, annak szorult helyzetét kihasználva, szolgálati viszonyt létesített felperessel olymódon, mely szerint felperes heti 28 P fizetéssel a nem vitásan reggel 8 óratói délután, 4 óráig tartó hivatalos órákon túl. naponta átlag 3—1 órai túlmunkát, tehát napi 10—12 órai munkát végez el, maga, illetve a cég számára felperes tetemes kárával oly ingyenmunkát kötött ki. mely a fenti tiltó magánjogi jogszabály hatálya alá esik, mert a felperes által végzett napi munka az azért kapott ellenszolgáltatás, a végzett munka termesze tét is figyelembevéve, oly aránytalanságban áll egymással, ami a túlhosszú munkaidőre és munkabérre tekintettel felperes munkaerejének az alperes részéről a jóerkölcsökbe ütköző módon való kihasználásához vezetett. Az ily kihasználás megengedve nem lévén íBp. Tábla P. XXI. 13945/1932.) a peres felek között a túlmunkaingyenesség tekintetében létrejött megállapodás így semmis, az eredettől fogva nemlétezőnek tekintendő, felperes követelésének jogalapja tehát helytálló, mert jogszabály, hogy ingyenes munka nincs. Alperes tehát, ki nem vitásan felperes tevékenységét a maga javára hivatalos órákon túl naponként átlag 3—4 órán át igénybevette, ennek ellenértékét felperesnek megtéríteni tartozik. Nem veszthette el felperes a túlórák díjazására vonatkozó igényét abból az okból sem, hogy huzamosabb időn át alperesnél, anélkül, hogy a túlórák díjazását követelte volna, szolgálatot teljesített, mert a mai gazdasági pangás idején és közismert munkanélküliség mellett nem tekinthető olyannak, aki ezen hallgatólagos tényével maga is belenyugodott volna abba. hogy a rendes munkaidőn felül munkájáért járó díjazására igényt nem tart. (Bp. tvszék 27. Pf. 7383 1933. 1933 jún. 12.) Rendes felmondás, felmondási idő 10. Ügyvédi tevékenysége dacára nem illeti meg egy évi felmondási idő a nem nagy vál'alat jogügyi osztályában tisztviselőként alkalmazott azt az ügyvédet, kinek tulajdonképpeni tevékenysége csupán a részleteladási üzletkörből származó többnyire kisebb követelések behajtására és az ezzel kapcsolatos ténykedésekre szorítkozott. I.Bp. tvszék 15. Pf. 15449 1933 1933 dec. 12-én.)