Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

5. szám MUNKAJOG 9 túlival folyósíthat előleget, habár (tudtán kívül) a letiltási rendelvény már ki is adatott. Rendkívül méltánytalan lenne, ha a 27-én eszközölt letiltásról csak 29-én értesült munkaadó elsején még egyszer volna iköteles a végrehajtató részére fizetni, csak azért, mert a végrehajtást szenvedett kérelmére, mit sem sejtve, 28-án fizetési előleget adott. És e példánál még el is tekintünk attól a gyakori esettől, mikor épp a végrehajtató tartja vissza, sokszor hónapokig, a letiltási rendelvényt a végrehajtást szenvedővel való megegyezés folytán (nem összejátszásra gondolok, hanem pl. harmadik személy részéről leendő fizetés ígérete fejében) s annak kibocsátását is csak azért sietteti, hogy rangsorelsöbbsége netáni más végrehajtatókkal szemben biztosítva legyen. A Vht. 82. § ugyan csak a már esedékessé vált tartozásokra vonatkozik közvetlenül, de kétségtelenül megfelelően alkalmazandó az előlegre is. E tekintetben tehát a munkaadónak, azaz a viszszatartási joggal bíró |birtokban levő) hitelezőnek a helyzete más kell, hogy legyen, mint pl. az engedményesé. Amit Bátyka cikkének III. tétele alatt mond, azzal tökéletesen egyetértek. Nem tudom azonban teljesen osztani azt, amit a IV. tétel alatt mond. Bátyka szerint az engedmények olyan hatályúak, mintha az engedményező adósának (?! nyilván hitelezőjének! csak elírás a szerző részéről! végrehajtáson kívül nyújtana kielégítést. Éppen ezért az alkalmazott részéről engedményezett összeg a foglalás alól mentes részt terheli. Bátykának ez az álláspontja ellenkezik a MMT. jav. 1219. § harmadik bekezdésével, mely szerint „amennyiben valamely követelés végrehajtás alá nem vonható, annyiban át sem lehet ruházni." Ez szerintem már a mai jogban is érvényes tétel. De ha és amennyiben igaz lenne Bátyka álláspontja, hogy az engedmény mindig, kétség esetén, vagy a végrehajtatókkal való konkurrenciája esetén a foglalásmentes részre vonatkozik, úgy nem értem, mit jelentsen fent idézett mondatának közvetlen folytatása, mely szerint annak folytán, hogy az engedmény a foglalásmentes részt terheli „az engedményes hitelező jogi helyzete ilyenkor azonos a végrehajtás során zálogjogot nyert hitelező helyzetével." Az V. tétele alattiban Bátykának igaza van, ámde ez, bár a sorrendi tárgyaláson vita tárgyát szokta képezni, de a bírói gyakorlatban tudomásom szerint nem vitás, kivévén azt, vajjen korábbi engedmény esetén köteles-e a harmadadós letétbehelyezésre, illetőleg erre jogosult-e? Szerintem is, de lege lata nem jogosult. De lege ferenda helyes Bátyka indítványa. C) Nem tárgyalja Bátyka a fegyelmi eljárás során történt elvonások kérdését. Pedig ez annál is érdekesebb jogvitákra adhat alkalmat, mert a szakbírák egy része is azon az állásponton van, hogy a végrehajtást szenvedett fegyelmileg üldözendő vétkességének következményeit egyedül ő maga köteles viselni és az hitelezőire át nem hárítható. Ez így első pillanatra helyesnek és méltányosnak is látszik. Eredménye azonban az volna, hogy ha pl. a fegyelmi eljárás alatt állott végrehajtást szenvedett a fegyelmi eljárás tartamára visszatartott teljes kétharmad fizetési rész elvesztésére ítéltetik, úgy a még megmaradt egyharmad rész volna foglalás alá vehető. Már az előleg beszámításánál rámutattam, hogy van olyan bírói ítélet, mely szerint a fizetés egészébe való betudásnál ,,a szolgálati szerződés teljesítése hiúsíttatnék meg." Pedig ott az a helyzet, hogy az alkalmazott előre megkapta a most kieső fizetést. A fegyelminél azonban nem. Ha tehát a fegyelmi eljárás során fizetésének 2/3 részét elvonnák, és ezt követőleg egyharmad részét végrehajtás alá vonhatónak nyilvánítanák, úgy ő lényegében a hitelezői javára végzett kényszermunkára volna ítélve, azzal a különbséggel, hogy míg más kényszermunkára ítéltek eltartásban részsülnek, addig ő nem! Kétségtelen, hogy ha a fegyelmi ítélet folytán a végrehajtást szenvedő állását elveszti, ez a hitelezők kárára is megy, mert ezzel a végrehajtást szenvedő vétkességéből elvész rájuk nézve a kielégítési alap. De a végrehajtatok szempontjából a törvénynél fogva teljesen egyenlő az az eset, mikor a végrehajtást szenvedőnek egyáltalán nincs jövedelme, azzal az esettel, mikor a végrehajtást szenvedőnek a fizetése a törvényben meghatározott minimumot meg nem haladja. Sem egyik, sem másik esetben nincs foglalási és kielégítési alap. A magánjog más területe:n is elvonja az adós vétkes magatartása a kielégítési alapot a hitelezők elől. Például érdemtelenné válás, vagy a megajándékozott durva hálátlansága esetén. Az itt elmondottak nézetem szerint még akkor is állanak, ha a foglalás korábbi, mint a fegyelmi eljárás megindítása. Igaz, hogy méltánytalannak látszik, hogy a hitelező követelése az adós vétkessége folytán egyelőre behajthatatlanná váljék a csökkentés tartamára, de viszont aki egy t:sztviselőnek hitelez minden egyéb dologi biztosíték nélkül, annak ezzel a lehetőséggel épp úgy számolnia kell, mint manapság azzal, hogy a tisztviselő fizetését annak vétkessége nélkül lecsökkentik a foglalásmentes minimum alá. Ma papíron minden tisztviselő fizetése lényegesen több, m:nt amit effektive megkap és mégsem jut senkinek eszébe, a letiltható hányadot a csökkentésre való tekintet néLkül kiszámítani. Itt nem is vitás, hogy csak az effektív fizetés lehet a számítási alap. Amit Bátyka cikkében VI. alatt tárgyal, azzal egyetértek ugyan, de ez nemcsak a letiltott illetményekre, hanem általában minden letiltott követelésre vonatkozik. Ellenben — bár szintén minden más harmadadós elleni letiltásra is vonatkozik — elsősorban az illetmények letiltásánál bír fontossággal és így megemlítendőnek tartom, hogy vita van a foglalás színhelyét illetően. Ingóságok (testi dolgok) ott foglalandók, ahol vannak. Ahol azokat össze lehet írni. Követeléseknél ez vitás. A bírói gyakorlat egy része azt tartja, hogy a követeléseik foglalása csakis és kizárólag a végrehajtást szenvedett lakásán történhetik. Ezzel szemben oly gyakorlat is van, különösen ez a budapesti kir. törvényszék 21. tanácsának is az álláspontja, hogy a követelés foglalása a harmadadós telepén, vagy lakásán is eszközölhető. Az utóbbi álláspontot mindenesetre célszerűbbnek tartom, de talán jogilag is helyesebb.