Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A gyári munkarend

4 MUNKAJOG 2. szám mi és ipari) elemek fordulnak elő? „Felperes, mint szabász, csakis szabászi munkát végzett, nem fejtett ki sem üzletvezetői, sem pénztárosi tevékenységet, az utóbbi teendőket végzett kereskedelmi alkalmazottakat nem is helyettesítette. Az évenként két ízben 2—3 hétig tartott kiárusítások alkalmával azonban úgy az áruk árának megjelölésénél, mint azok eladásánál is segédkezett a felperes. Felperes tehát iparossegéd, mert annak megállapításához, hogy felperes kereskedelmi alkalmazottnak minősül, az volna szükséges, hogy felperes végzett tevékenységének nagyobb része legyen kereskedelmi természetű és az ipari jellegű tegye a munkának a kisebb és inkább csak kivételesen teljesített részét". (Bp. T. VI. 6945/1932.) Ugyanezen témakörben mozog a Kúria II. tanácsának P. II. 6945/1930. sz. ítélete is. „A felperes abban a munkakörben, amelyet az évi 600—1000 hl. kontingenssel ellátott gazdasági szeszgyárban, mint annak önálló vezetője betöltött, nemcsak fizikai, vagy nem túlnyomó részben fizikai (szakmabeli) munkát, hanem műszaki természetű szellemi tevékenységet végzett, amidőn a szeszgyár üzemét, személyes felelősség mellett szakképzettséggel irányította, vezette és a gyártást ellenőrizte. Hathavi felmondási igénye az anyagi jognak megfelel." Amint a két utóbbi ítéletből látjuk, fizikai munka végzése, jogi szempontból természetesen, nem zárja ki á limine a tisztviselői minőség fennforgását, azonban a tevékenységnek nem szabad „túlnyomó részben" fizikai munkából állania. Mondanunk is fölösleges, hogy más (nem jogi) relációból nézve a kérdést, majdnem lehetetlen a fizikai és szellemi munka határvonalának megállapítása. A gőzmalom főmolnára a Kúria szerint fontosabb teendőkkel felruházott iparossegéd. mert „ a főmolnár, aki az üzem műszaki részének : az őrlésnek vezetésére és ellenőrzésére van hivatva, csupán fontosabb teendőkkel felruházott iparossegéd és nem iparvállalati tisztviselő, mert működése a szorosan vett ipari termelési tevékenység körén túl nem terjed és elfoglaltsága kereskedelmi tevékenységet nem ölel fel." (P. II. 4784/1930.) Az ítélet fogalmazását nem tartjuk precíznek, mert azon kitétel, hogy „működése a szorosan vett ipiari termelési tevékenység körén túl nem terjed", homályos s esetleg rávonatkoztatható a vezető mérnökre is, de ellentétben is áll az elvi élű s fent közölt P. II. 2213/1930. számú ítélettel, amely szerint ipari vállalat tisztviselője az, aki ipari vállalatnál műszaki természetű szellemi, irányító, vagy ellenőrző tevékenységet fejt ki. A pilótára vonatkozólag azt állapította meg a Kúria (P. II. 1028/1931.), hogy fontosabb teendőkkel felruházott iparossegéd, főleg azon az alapon, hogy tevékenységének súlypontja a fizikai munkán nyugszik. Ezen ítélet már teljes szabatossággal határozza meg az ipari vállalat tisztviselőjének fogalmát. „Ipari vállalat tisztviselője az az alkalmazott, aki ipari vállalatnál, vagy gyárszerü üzemben kereskedelmi, vagy műszaki természetű szellemi tevékenységet és pedig az üzemet vezető, irányító, vagy ellenőrző szellemi tevékenységet fejt ki és pedig akként, hogy működésének legnagyobb része az ilyen természetű vezető, irányító és ellenőrző műszaki szellemi munkára essék. A pilótának azonban főtevékenysége a repülőgép fizikai vezetése, kormányzása, a motor üzemben tartása, vagyis a gépnek tényleges technikai manuális kezelése s ezzel a személy- és áruforgalomnak levegőn át, előre meghatározott útvonalakon s időben, a részletes utasítások alapján s azoknak megfelelő lebonyolítása." Az 1910/1920. M. F. sz. rendelet analógia útján való alkalmazhatóságának kérdésével foglalkozik a P. II. 7879/1930. sz. ítélet, megállapítván: „Az 1910/1920. M. F. sz. rendelet csupán kereskedősegédeknek, ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyáról intézkedik, és másra joghasonlóság címén sem alkalmazható." Kimondotta a Kúria (P. II. 4792/1931.), hogy: „A szolgálati viszony lehetőségét nem zárja ki az, hogy a munkavállalók díjazásukat nem a munkaadótól kapják, hanem alkalmazásukkal mód nyujtátik arra, hogy díjukat a kiszolgált közönségtől kapják." Az „életfogytig" tartó alkalmazás magyarázata tekintetében foglalt állást a P. II. 6803/1929. sz. ítélet, kimondván: „Ha a munkaadó az alkalmazottnak általában, de különösen, ha bizonyos kikötött teljesítmények ellenében egész életére szóló állást biztosít: ezáltal nem határozatlan időre szóló, hanem állandó jellegű alkalmazás, vagyis az alkalmazott munkaképes élettartamában meghatározott tartamú szolgálati szerződés létesül, amelyet a munkaadó még szabályszerű felmondással is csak az alkalmazott terhére eső fontos okból bonthat fel." A megelőző évben ezt már enunciálta a Kúria a következőképpen: „örökös állás kikötése fogalmilag nincs kizárva és azt jelenti, hogy nem határozatlan időre szóló, bármikor felmondható, hanem állandó jellegű és rendszerint a munkaképesség tartamáig terjedő alkalmazás biztosíttatik, amely csak az alkalmazott terhére eső fontos okból bontható fel." Figyelemre méltó a Kúriának az „erkölcsi igéret" tekintetében elfoglalt álláspontja is. Az ítélet hangsúlya azon van, hogy az ilyen „erkölcsileg" tett Ígéreteket nem lehet jogi jelentőség nélküli kijelentéseknek tekinteni. Lássuk az ítéletet: „A munkaadónak „erkölcsileg" tett ígérete, amely arra kötelezi, hogy