Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 4. szám - A praetor jogállása a római jogban

lehetősége valamely személy részére, hogy törvényes választás útján praetorrá legyen. E feli ételek egyikének vagy másikának hiánya a választás akadályát jelenti, mely akadályok fennforgása vagy általában, vagy pedig az adott esetben a megválasztás lehetőségét kizárja. E választási akalályok aszerint, hogy mindig, vagy pedig csak az adott esetben hiúsítják meg a választást, abszolutak vagy relativek lehetnek. Abszolút akadályok: A teljes római polgárjog hiánya. A választhatóság első és legfontosabb feltétele a canditatus teljes civitas Romanaja61). A rabszolga, valamint a nem római polgár, tehát idegen, peregrinus, magistratussá, így praetorrá nem válasz Iható, a nők pedig nemüknél fogva ki vannak zárva a választhatóságból, még ha római polgárnők is. Azonban a római jolgárjoggal bíró férfiak bizonyos csoportjai sem választhatók magistratussá. Még a császárkorban is érvényes az a régi szabály, hogy a paszsziv válasz'ójog szabadon születeti atyától és ha nem is szabadon született, de a gyermeknemzés idején szabad állapotú nagyatyától való számazást feltételez62). Ehhez képest a szabadon bocsátó't fia, sőt unokája sem volt választható, ha nagy atyja, atyja fogantatásának idején még nem szabad ember63). Ugyancsak nem választható magistratussá, illetve bizonyos tisztségekre az, akitől az erre hiva'ott felsőség e jogot megvonta. A római alkotmányban a passzív választójog megvonása ugyan intézményesen szabályozva nincsen, a forrásokban azonban időközönként találkozunk olyan törvényes rendelkezésekkel, melyek bizonyos személyeknek bizonyos hivatalok viselését akár határozott időre, akár örökre megtiltják64). Akik ius suffragiival (aktiv választójog) nem rendelkeznek, természetszerűleg azok választhatósága is kizárt. Az őskirályság idejében a civitas sine suffragio nem ismeretes, csupán akkor válik azzá, midőn Róma már Latium határain túl terjeszkedik65). Az állam kö- , telékébe került személyek megkapják a római polgárjogot, azonban nem teljes joguak, mivel híjával vannak a választó jogosultságnak. Utóbb e különbségek megszűnnek ugyan, de hasonló jogállású rómiá 6i) Tac.: An!n. „Apud maiores cunctia civium si bonis artíbus fiderent, lici<t«M petére magistratus." es) Mommsen: I. k. 387. 1. «3) Liv.: 6. 40. 6. 64) Cic. pro Sulla: „Damnati lege Cornelia hoc genus poenae ferebant, ut magistratum petitioné per decem annos abstinerent." Liv.: ep. 89. „Proscriptorum liberii ius petendorum honorum eripuit." — Dig.: 48. 7. 1. „De vi privata damnati, . . . m. lege Júlia . . . cautum est, ne . . . ulluim honorem capiat." 65) ü'estus: ep. 127. „Municipium id genus hominum dicitur, qui cum BonuuH venissgnt, neque cives Eomani essent, participes tamen fuerunt onünium rerum . . . un eum Romanis civibus praeterquam de suffragio ferrendo aut de magistratu eapiendo." — TJ. o.: 142. „Qui aeque cives Komani erant et in légioné merebant, aed dignitate* non capiebant." 60