Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

egyetemi tanár, neves munkatársa pedig Seelig Ernst volt, aki azután Lenz professzor nyugalombavonulása után átvette az intézet vezetését. Ez a grázi intézet elsősorban pedagógiai célokat szolgált, de emellett a bíróságok sokszor megkeresték, hogy kriminalisztikai ikérdésekben véleményt adjon, tehát gyakorlati munkát is végzett. Ausztriában volt azután még egy harmadik ilyen intézet is a bécsi egyetem keretéhen megszervezve, amelynek vezetője Streicher Albert professzor volt. A Grazban és Bécsben az egyetem mellett működő két kriminalisztikai intézet, előbbi nagyobb, utóbbi kisebb terjedelmű, a szemléltetést szolgáló, vetítésre való diapozitívek gyűjteményével is rendelkezett. Szerzenek alkalma volt ezeket az intézeteket, részben többször is, megszemlélni; tagadhatatlan, hogy volt közöttük bizonyos eltérés. Amíg a bécsi rendőrségi intézet főképpen a természettudományi módszerek (kémia, fizika) segítségével lefolytatandó viszgálatokra fektette a fősúlyt, addig a grázi egyetemi intézet ezekre kisebb súlyt helyezett és inkább Gross Hans szellemében folytatta munkásságát és — mint jeleztük — pedagógiai munkásságára különös gondot; fordított; a bécsi egyetemi intézet látogatásunk idejében még csak szervezőben volt18). A Német Birodalomban a második világháborút megelőző években szai >os ilyen intézet működött, amelyek közt a vezető szerepet talán a berlini, a rendőrség mellett megszervezett intézet és laboratórium töltött be, amely mellett rendőrségi tanácsadó hivatalt is állítottak fel19). Franciaországban a párizsi rendőrség mellett megszervezet intézeten kívül főként a Lyonban levő és Locard, a törvényszéki orvostan professzorának, — Marseilleben pedig a Béroud Georges irányítása alatt működő rendőrségi laboratórium tett nagy hírnévre szert. Svájcban, Lausanneban Reiss, a kémia professzorának vezetése alatt működő1 i'yen intézet tünt ki. Tehát láthatjuk, hogy ezek az intézetek részben az egyetemek mellett, részben a rendőrségi szervezetek keretében működtek; vezetőik közt találunk jogászokat (mint Gross, Türkéi, Lenz, Seelig), az egyetemek kémiai professzorait (így Reiss), azután a törvényszéki orvostan professzorait (mint Locard); ezek az intézmények a legtipikusabb kriminalisztikai intézmények és ezeknek a munkájából, kísérletezéseikből táplálkozik a kriminalisztikai tudomány. Közülük több az első világháborút követő években nagy fejlődésen ment át. A nyomok keresése, biztosítása és értékesítése terén egészen új irányok fejlődtek ki, mint például a fegyverek s lövések nyomainak vizsgálata terén. (Folytatjuk.) Dr. Hacker Ervin is) Lásd Hacker: Üjabb kriminológiai adalékok, Miskolc, 1934, 1. s köv. old. !9) Lásd e tárgyban Hacker: Kriminológiai adalékok, 3. füzet, Miskolc, 1935, 25s köv. old. Nyomatott Lodvig latrán könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-atea 18. sa.