Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - A fiduciárius ügylefek. (Folytatás.) 2. [r.]

lés szolgálatában áll. Kétségtelen, hogy a fiducia ősi római alakjához — különösen a zálogfiduciához (fiducia cum creditore) — a biztosítéki fiducia áll közelebb. A vagyonkezelés céljából alapítóit fiducia — a vagyonkezeléssel kapcsolatosan keletkező különféle jogviszonyok szövedéke folytán — sok tekintetben eltér a római jog egyszerűen konstruált fiducia-formájától. Még erősebb eltávolodás mutatkozik azokban az esetekben, amidőn a vagyonkezelésit társaság (trust-company, Treuhandgesellschaft) végzi. Ilyenkor ugyanis elhalványodnak a fiduciárius jogviszonynak azok a személyes, érzelmi természetű vonatkozásai, amelyek — különösen a rómaiaknál — a viszonynak szinte a lényegét tették és azok helyét mindinkább a jogi elem foglalja el. /V. Fiduciárius ügyletek a magyar magánjogban. A fiduciárius jogügyletek kérdése a magyar jogi irodalmat aránylag kevéssé foglalkoztatta. Csak néhány újabban megjelent monografikus munkában, valamint a legújabb rendszeres magánjogi könyvekben jutott ez az ügyleti faj tárgyaláshoz1). A bírói gyakorla'ot ismén'ető összeállításokban ugyancsak alig találunk adatot reá, ami érthető is, mert az ilyen jogviszonyokból — a felek közötti kölcsönös bizalom lévén az alapjuk — bírói úion eldöntendő jogviták alig származnak. A fiduciárius jogügyletek az élő magyar jogban nem ismeretlenek. Már a régi magyar magánjog ismerte a fiduciárius tulaj dónál ruházást, amely a „temporia emptio-venditio" alakjában jelentkezett2). Az újabb jogéletben ugyancsak alkalmazásra talált ez a jogintézmény — különösen az u. n. tulaj donzálog létrehozása végett. A tulaj donzálognak a lényege az, hogy az adós valamely dolgát biztosítékul tulajdonjoggal ruházza át a hitelezőre olyan megállapodás mellett, amely szerint azt a tartozásának megfizetése esetén visszaválthatja. Ilyen esettel kapcsolatosan egy alkalommal — igényper keretében — a kir. Kúria is megnyilatkozott és a fiduciárius tulajdon lehetőségét elismerte3). Mindamellett a fiducia nálunk eddig jogszabályi úton még megfelelő rendezést nem nyert. Legfeljebb az egyes különböző jogintézményekre vonatkozó szabályok között bukkan fel itt-ott néhány rokon célú rendelkezés. Ilyenek egyebek közt azok, amelyek az 1410— 1926. M. E. számú rendelet 8. §-ának második bekezlése alapján a !) György Ernő: A fiduciárius ügylet a magánjogi törvénykönyvben. (Jogtudományi Közlöny. 1928. évf. 216. 1.) ; A fiduciárius ügyletekről. (Kereskedelmi Jog. 1929. évf. 160. 1.) ; Rapoch Géza: A fiducáárius ügyletekről. (Kereskedelmi Jog. 1929. évf. 113. 1.); Tury Sándor Kornél: Fiduciárius jogátruházás: és közvetett képviselet. (1930.); Sziadits: A magyaT magánjog vázlata. I. k. 144. 1.; Szladits szerkesztésében megjelent Magánjog. IV. k. (Kötelmi jog.) 64—65. 1. 2) L. Mjagyaron&zág Magánjogi Törvénykönyve Törvényjavaslatának Indokolása. 11. k*. 36. 1. 3) C. 9761/1888. — A határozatot a kérdés tüzetes megvilágításával Schwartz Gusztáv ismertette. (Tulajdonzálog. Jogtudományi Közlöny. 1889. évf. 290. 1.) L. még özladits: A magyar magánjog vázlata. I. k. 306. 1. 28