Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 5. szám - A magyarországi protestáns egyházak perjoga

jelentkező határozat tulajdonképpen nem a bíróság, mint kollektív testület határozata, — hanem egyetlen ember, a bíróság elnökének — legyen az bár teljesen kifogástalan és az abszolút igazságot mindenben megközelítő, de mégis csupán egy embertől származó, — meggyőződése. Itt, ezen a ponton siklik le a magyarországi református egyházegyházközség bíráskodása arról az egyetemesen érvényes protestáns egyházjogi tétel elvi alapjáról, amelyet fentebb abban körvonalaztunk, hogy az egyházi bírói hatalmat az evangélium tanítása szerint mindig társas szervek kell, hogy gyakorolják. És ennek a tételnuk nem lehet csupán azzal eleget tenni, hogy az egyházközségi bíróságot mint bírói szervet formailag több emberből, több bíróból állítom öszsze, hanem fenntartás nélkül eleget kell tenni abban a vonakozásban is, hogy a külső formák mögött az evangéliumi tanításon alapuló protestáns egyházjogi tétel lényegében is érvényesüljön. Mert abban a pillanatban, mikor az egyházközségi bíróság határozatának megalkotásánál ahhoz a helyzethez jut, hogy a határozat megformálásánál egyetlen ember, az elnök döntő szavazata érvényesül éspedig oly módon érvényesül, hogy értékben nagyobb és több lesz a többi bírák szavazatánál, a szóbanforgó elvnek lényege megsemisül s bár a bíróság valóban több tagból áll s etekintetben a formának eleget tesz, azonban lényegileg nem történik egyéb, minthogy a bíróság csupán hátteret és keretet nyújt egyetlen ember, az elnök szavazatának. Első pilanatra a határozathozatalnak ez a módja könnyen öszszetéveszthető a bíróság határozathozatalának rendes módjával, vagyis könnyűszerrel arra a nézetre vezethet, hogy hiszen a szavazatok nem egyenlő megoszlása esetében is ugyanilyen a helyzet: a bíróság végeredményben ekkor is szótöbbséggel hozza határozatát, azaz ha a bíróságon belül a vélaménymegoszlás csupán egyetlen bíró szavazatán múlik, a bíróság határozata máris egyetlen ember meggyőződésére alapítja határozatát. Ez a felfogás azonban erősen téves! Ez utóbbi esetben ugyanis a bíróság tagjai közül, beleértve az elnököt is, egyetlen tag szavazala sincs sem mennyiségileg, sem minőségileg a többi bíró szavazata fölé emelve. Itt mindenki egyszer szavaz és — ami a legfontosabb — szavazata önmagában és a többi bírói tagok szavazatához viszonyítva is ugyanolyan értékű szavazat, mint a többié, tehát nincs azzal a többlettel felruházva, hogy az ügy megítélésénél döntő súllyal rendelkezzék azon az alapon, hogy a szavazat egyben az elnök szavazata. A bíróságon belül a szótöbbségi elv érvényesülése anélkül, hogy ez a szótöbbség egy mesterséges, technikai értéksúlyltöbblettel keletkeznék, a protestáns egyházjog evangéliumi tanítására alapított szóbanforgó elvi tételének mindenben megfelel, míg az a törvényi rendelkezés, amely az elnök szavazatának a szavazatok egyenlő megoszlása esetére döntő jelleget ad, ennek a tételnek próbáját nem állja ki. Az egyházközségi bíróság szervezete és belső felépítése tekintetében a református egyháznál szorosabb összeköttetésben áll a közveilen felettes egyházkormányzati hatósággal: az egyházmegyével, amenynyiben a bíróság megválasztása és megalakulása körül az egyházmegye bizonyos jogokat gyakorol. 76