Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 4. szám - A magyarországi protestáns egyházak perjoga

A bírósági szervezetnek ez a formája ettől az időtől kezdve állandósultnak mondható s addig is, amíg az egyházi szervezkedés az alkotmányozó zsinatok törvényei alapján megindulhat, az időközben létrejött pantikuláris, vagyis egyházkerületi szabályrendeletek és „rendezetek" az egyház bírósági szervezetét az egyházmegyétől kiindulva az egyházkerületen keresztül az egyetemes egyházi bíróságig ebben a hármas tagozódásban tüntetik fel53) még annak ellenére is, hogy az általuk szabályozott és szervezni rendelt bíróságok csupán az egyházmegyei és egyházkerületi törvényszékek lehettek. Általában és elvileg ugyanezt a képet tünteti fel az erdélyi egyházak bírósági szervezete is, azonban azzal a különbséggel, hogy az erdélyi protestáns egyházak az egyetemes egyházi törvényszékek helyett, mint végső fórumot a fejedelmi udvart, azaz a fejedelmi bíróságot jelölik meg54). Ezt a hármas-tagozatu bírósági szervezetet egyedül az 1856. évi császári rendelet borítja fel, amennyiben a bírósági organizációt felfelé még egy bírói szervvel, az úgynevezett cs. kir. egyházi főtanácscsal kívánja kiegészíteni55). Minthogy ez a rendelet a gyakorlatban soha életbe nem lépett, a Bírósági szervezet ilyen módosítása hatástalan és sikertelen maradt a protestáns egyházak bírósági szervezkedésére. A rendelet megjelenését követően egy esztendőre lát napvilágot Révész Imre „Vélemény"-e, amely az ismeretes hármas tagozódást a legfelső fokon még egy egyházi bírósággal, az ú. n. „zsinati kinevezett törvényszékkel" egészítette ki56), de amely elgondolás a későbbi törvényi rendezés során teljes egészében mellőztetett. Az egyházi bírósági szervezet azonban nemcsak felfelé, hanem lefelé: az egyházközségek irányában is kitérjesztetett. A fen'tiek során rámutattunk arra, hogy a spirituális egyházi bírói hatalom gyakorlása kezdetben az egyházközségeknél jelentkezett Az egyházközségi bírói szerv tehát a protestáns egyházak történelmében már a kezdeti időkben ismeretes volt. Amint azonban az egyház bírói hatalmának gyakorlása és kifejezésre juttaltása mindinkább a jogi bírói hatalmat közelítette meg, annál kisebb jelentőségűvé zsugorodott össze az egyházközségi bíróság szerepe olyannyira, hogy a modern értelemben vett bírósági szervezet hármas tagozódása nem az egyház53) „Első folyamodási bíróság az esperességi, feljebbviteli az egyházkerületi és felülvizsgáló az egyetemes törvényszék." — A magyarhoni evangélikusok egyházi s vallásos ügyeinek Tisza-kerületi rendezete. 201. s*) Bod Péter—Benkő László: Megújított egyházi törvénykezhető. 3 5. 11. ss) Lásd részletesen Széliács József: Igénytelen vélemények a két evangyélumi egyház ügyeinek igazgatásiát tárgyazó miniszteri törvényjavaslat felett. 29 30. 11. 5G) „Hogy azon főbb egyházi perek, melyek az egyházkerületi törvényszéken, vagy a főértekezleten kezdődnek,, fellebbezési hatóság nélkül ne maradjanak, e végre a zsinat x maga kebeléből legfeljebb hat tagból álló törvényszéket nevez ki, mely a netalán felmerülő nevezett perekben fellebbezési hatóságul fogna ítélni s melynek élete egyik zsinattól a másikig tart." Révész Imre: Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány fő pontjai felett. 76. 1. 61